220 éve Marosvásárhelyen megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, melynek „csupán” két fő célja volt: nyelvművelés és felvilágosodás.
220 éve, 1793. december 3-án Marosvásárhelyen megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. Az első magyar akadémia jellegű testület megszervezését Batthyány Ignác gróf, a gyulafehérvári püspök kezdte, majd Aranka György író, természettudós, 1796-tól erdélyi táblai ülnök folytatta.
Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság valamennyi (vagy szinte valamennyi) tagja szabadkőműves tag volt, egyetértettek a testvériség elveivel, hasonló szigorral vettek fel tagokat, nemes célokért küzdöttek és valamennyien a felvilágosodás fényével szívükben és elméjükbenéltek és dolgoztak.) Aranka meghatározása szerint „csupán” két fő céljuk volt: nyelvművelés és felvilágosodás. Ezzel szemben a szabadkőműveseké egy sokkal tágabb teret adó cél volt, amelyben sok egyéb mellett még szociális érdekek is szerepeltek: „A szabadkőművesek alapelvei: az ínségeseket, elnyomottakat és elhagyatottakat gyámolítani, segíteni,vigasztalni és saját méltóságuk érzetét felébreszteni és szítani…”
Aranka 1791-ben Kolozsvárott röpiratot adott ki Egy erdélyi magyar nyelvmívelő társaság felállításáról való Rajzolat a haza felséges rendeihez címmel, az értekezés azonban elismerésnél egyebet alig eredményezett, a működéshez szükséges pénz nem gyűlt össze. A létrehozást az 1790 decemberében Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés határozta el, és terjesztette jóváhagyásra a császár elé.
A társaság három évvel később alakult meg, elnöke Bánffy György gróf erdélyi kormányzó lett, titkára Aranka György. Célja elsősorban a magyar nyelv művelése volt, de tevékenysége során a felvilágosodás szellemében a társadalom, majd a természettudományok művelésével és népszerűsítésével is foglalkozott. A társaság vezetői arra ösztönözték a külföldre utazó fiatalokat, hogy tanulmányozzák az ipari termelés kérdéseit, a gépek működését, a technológiai folyamatokat. Aranka György például 1794-ben megbízta Gyarmathi Sámuelt, hogy a göttingai gyárakban használt gépekről modelleket csináltasson, és azokat vigye Erdélybe.
Aranka György, a megválasztott „fő titoknok” nem ismert lehetetlent. Buzdító leveleivel megyéket, városokat, hivatalokat, magánszemélyeket igyekezett megnyerni a társaság céljainak. A társaság egyesítette a korszak erdélyi és magyarországi íróinak és tudósainak legjavát, továbbá a jótevőket, akik évi öt forint tagsági díjjal járultak hozzá a működéshez. A nyelvmívelő társaság ismertebb tagjai: Baróti Szabó Dávid költő, Beregszászi Pál prédikátor, Révai Miklós nyelvész, Kazinczy Ferenc író, költő, Csokonai Vitéz Mihály költő, Gyarmathy Sámuel nyelvész, Bólyai Farkas matematikus, Gecse Dániel orvos és Köteles Sámuel filozófus.
A szervezet szorgalmazta az erdélyi történelem forrásainak összegyűjtését is. 1791-ben megalakították a Kéziratkiadó Társaságot, amelynek munkájában Magyarországra költözéséig, Teleki László gróf, az erdélyi királyi tábla bírája is részt vett. A társaság működésének nem kedveztek sem az anyagi, sem a politikai viszonyok, mindössze egy kötet jelent meg, A Magyar Nyelvmívelő Társaság első darabja (Szeben 1791) címmel. A második kötet kéziratban maradt, mert a társaság pénz és érdeklődés hiányában 1806. március 5-én feloszlott.
1818-ban Döbrentei Gábor királyi tanácsos megpróbálta életre kelteni, de 1820-ban az erdélyi főkormányszék megakadályozta a társaság megalakulását. A gyűjtemény egy része a kolozsvári Erdélyi Múzeumba került, más darabjai Marosvásárhelyen maradtak.
