Aromo, Nyuszi, Nyúl Péter, Kalán vagy Nyúl? Hírnévre nem csak az embervilágban lehet szert tenni, híresek, szórakoztatók és elismertek lettek azok a nyulak is, amelyek valamiben kitűntek társaik mellől. Néhány híres szerző híres történetéből csemegéztünk, a közös szereplő: a nyúl.
„Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva. Nyuszi, talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? – Nyuszi, hopp, nyuszi, hopp, máris egyet elkapott!” – szól a mondóka, de Lázár Ervin, Zelk Zoltán, Beatrix Potter vagy A. A. Milne, Lewis Carroll vagy Csukás István is írt a nyulakról vagyis a nyulakkal, és ha nem is mindig főszereplővé, de fontos résztvevővé váltak a művekben ezek a nem mindig fehér szőrű, hosszú fülű állatok. A gyerekek és felnőttek által kedvel nyulak hasonlítanak is ránk, gyakran két lábon állnak és járnak, kellőképpen mókásak, okosak és érzékelhetően kedvesek, puhák, és mert megszemélyesítjük őket, azonnal hozzánk közelálló személyekké válnak.
A buta, az okos, és a nagyon okos
A Paprikás, a buta nyúl című kedves mesében a Tersánszky Józsi Jenőre jellemző humorral ismerkedhetünk meg. Sok minden megtudhatunk a legügyetlenebb és leglustább nyúlról, avagy: mindenkinek van valamihez tehetsége, Paprikásnak is…
„Nem kellett édesanyjának figyelmeztetnie ezt a bárgyú Paprikást, hogy betartsa a nyúl életszabvány első passzusát, és lapítson a veszedelem előtt. Paprikás, a báva, ügyet sem vetett a közeledő vadászokra. Aludt!
Így szerencsésen megtörtént az, hogy a vadászok köre már elhaladt a mellett a kökénybokor mellett, ahol Paprikás és édesanyja lapult. És nem vették észre a vadászok őket.
Most következett volna a nyúltaktika záradéka, hogy: de aztán ugorj, tapsifüles, onnat, ahol emberek mozognak.”
Lázár Ervin több nyúllal is megajándékozott bennünket. A Hétfejű tündér című kötetében A Nyúl mint tolmács mesében találkozhatunk Nyúllal, és fel is vethető a kérdés: vajon igazán jó tolmács a nyúl? Vagy csak kalamajka lesz az erdőben?
És Lázár Ervinnek köszönhetjük Aromót is, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, aki általában szereti kioktatni a többieket, vagy a tőle „gyengébbeket”, és szeret picit gúnyolódni.
„- Egyáltalán nem őrült meg – mondta halkan Mikkamakka -, fenébe a miszerintekkel! Térj a tárgyra!
– Jó, de ne szóljatok közbe! Bruckner Szigfrid foga azért lyukadt ki, mert sohasem mosott fogat. Jó, jó – nézett az izgő-mozgó oroszlánra -, mondjuk azért, mert csak annak idején, semmikor sem mosott fogat. Tudomásom szerint őkelme legalább százéves, esetleg. ne szólj közbe, mert abbahagyom. esetleg száztizenöt, de maradjunk csak a száznál. Naponta öt percet kellett volna eltöltenie fogmosással, az annyi mint. izé. – Aromo égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: – Zözözizizözözuzu – és már mondta is -, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi. zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezernégyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!
Aromo elégedetten leült.”
Beatrix Potter Nyúl Péter című meséjében bár a kis állat vezetékneve ”Nyúl”, Péter tulajdonképpen egy kis nyuszi. Gyermekkönyvek nyuszija, aki világosszürke pulóvert és rózsaszínű cipőt hord, ha éppen nem veszítette el ruházatát. Péter családja emberi jellegű háztartást vezet egy szépen berendezett barlangban. Nyúlanyó özvegységre jutott, és gyermekeit abból tarja el, hogy van egy piaci standja, ahol káposztás, rozmaringteát, levendulát és nyúlgyapjúból kötött érmelegítőt és kesztyűt árusít.
Péter nem fogadja meg édesanyja intelmeit, átoson az uraság kertjébe, emiatt majdnem elfogják, ”két héten belül másodszor” veszíti el ruházatát, amiért a büntetés sem marad el: vacsora nélkül mehet aludni.
Helen Beatrix Potter angol gyermekkönyv-író és -illusztrátor a képes- és olvasókönyveiből egész sorozatot jelentetett meg. Nyúl Péter kalandjainak modellje Potter saját Peter nevű nyuszija volt. 1892-ben vette, és néhány trükköt is betanított neki.
Karinthy, Zelk vagy Csukás
Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg.
„– Tudtam, de elfelejtettem – vallotta be Róbert Gida nyíltan és elfogulatlanul.
– Én is tudtam, bizony isten – mondta Nyuszi –, furcsa véletlen, és is elfelejtettem. Úgy látszik, ugyanattól felejtettem el, mint te: attól, hogy tudtam.”
Nyuszi A. A. Milne által lett világhíres, ám erős egyénisége talán még Micimackó nélkül is érvényre jutott volna, vagy legalábbis kiharcolta volna magának a figyelmet. Ugyanis Nyuszi nem tartozik Róbert Gida élő és beszélő kelmeállatai közé, ő egy valódi élő és beszélő vadnyúl. Ennek megfelelően nyúlbarlangban lakik, számos rokona és ismerőse van. Nyuszi nagyon öntudatos és tevékeny, és mindenekfelett érzékeny és persze fontoskodó. Róla lehetne mintázni a hiúság és az önérzet fogalmát. Róbert Gidával együtt vezet egy expedíciót, és összeállít egy 11 pontos tervet Zsebibaba elrablására.
„– Ébresztő! Gyerünk dolgozni!
– De miért?
– Mert a munka nemesít!”
Ismerősen hangzik? Így kezdődnek a két elválaszthatatlan barát, Bob és Bobek napjai. A két barátságos fehér nyuszi, akik egy varázs-cilinderben élnek és minden nap valami újat eszelnek ki.
A nagyobbik (Bob) szorgalmas, a kisebbik (Bobek) lustább, akit noszogatni kell, hogy csináljon valamit, de okos és leleményes. A történetek során a nyulak gyakran keverednek bajba, melyekből komikus cselekmény alakul ki. Bár legjobb szándékuk ellenére sem sikerül minden tökéletesen, kalandjaik során mégis megmutatják, hogy tornázni egészséges, a munkát lehet jókedvűen csinálni és hogy a barátság mennyire fontos. Sőt, Vladimir Jiránek elmesélésében még azt is bebizonyítják, hogy sok répát enni igen bölcs dolog
Csukás István Ugrifüles, az illemtanár című meséjében megtudhatjuk, miért köszönjünk? Hogyan köszönjünk? Mikor köszönjünk?
„Barátsággal köszöntelek, szívélyesen üdvözöllek, szervusztok, szia, csaó, jó reggelt, jó napot, jó estét, kezét csókolom, viszontlátásra, adj’ isten, tiszteletem, agyő, pá, mély hódolatom, alázatos szolgája, ég áldjon, béke veled, itt a kezem, nem disznóláb, csapj bele!”
Kosztolányi Dezső fordításában ismerhetjük meg az első állatot, mellyel Lewis Carrol Alice Csodaországban című fura meséjében a kis Alice összefut, a hebehurgya Fehér Nyuszit (White Rabbit). John Tennel, a híres illusztrátor, a könyv első kiadásában viktoriánus férfiruházatban, összecsukott esernyővel és zsebórával ábrázolta, azóta egy nadrággal bővült a ruhatára. A Fehér Nyuszi inkább erőszakosan mintsem barátságosan segíti Alice-t egy lejáraton keresztül a föld belsejében rejtőző Csodaországba.
Zelk Zoltánnak köszönhetjük A három nyúl történetét. Zelk verse három nyulacskáról szól, akikről elterjed az erdőben, hogy óriásira nőttek, hatalmas foguk van, és még a puskagolyó sem fog rajtuk. A félelmetes nyulak híre eljut a róka, a farkas, a medve és a vadász fülébe, akik tüstént a nyakukba szedik a lábukat, és elmenekülnek az erdőből. A vadász még a puskáját is elhajítja. Pedig a nyulaknak eszük ágában sincs bárkit is bántani, ők inkább békésen szundikálnak a fűágyukban, és nem sejtik, miket beszélnek róluk az erdőben.
