Ma sokan a nevét sem ismerik, pedig egyik legnagyobb Shakespeare-színészünk volt, aki pátoszmentes játékával a Nemzeti Színház modern stílusának egyik megalapítója lett. Pethes Imre színész, rendező, színipedagógus 150 éve született.
Pethes Imre színész, rendező, színipedagógus 150 éve, 1864. december 16-án született. Jászárokszálláson jött világra, iskoláit ott kezdte, majd Jászberényben végezte. 1883-ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára, később bölcsészhallgató lett, de nem találta a helyét. Végül színi akadémiára ment, 1890-ben elvégezte ugyan az akadémiát, de mind tanárai, mind növendéktársai csak átlagos színészt láttak benne, aki nem alkalmas kiforrott jellemábrázolásra. Tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy kiemelkedjen az átlagból.
Ady egyik legkedveltebb színésze Pethes Imre volt, 1902-ben a Nagyváradi Naplóban a színész Cyrano-alakításáról is lelkesedéssel írt: „Pethes egyénisége átlátszóan állott előttünk Cyrano alakjában. Olcsó színész, kevés súlyú színész ebben a szerepben minden öt percben megtapsoltathatja magát. – Pethes leszaggatta hőse bosszantó romantikus cafrangjait, beszélt és csak beszélt – milyen nagy dolog ez – minden rövid szavát beragyogta nagy intelligenciája s szinte elkápráztatott bennünket hideg, világos és mégis igaz fölfogásával, mellyel szerepét végigjátszotta. A közönség hamar értékelte, hogy ezúttal nem a gyönyörű, merész jambusok fölrengedezőjét fogja látni s Pethes művészetének meghódolt mindjárt.”
1890-ben Somogyi Károly győri színtársulatához szerződött. 1902-ig vidéken játszott, járt Sopronban, Szegeden, Debrecenben, Kassán, Aradon, majd ismét Szegeden és Temesvárott. Makó Lajos temesvári színtársulatával 1900 és 1901 nyarán fellépett a Budai Színkörben, és itt, a krisztinavárosi Horváth-kertben aratta első nagy sikerét Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című verses drámájának főszerepében. Neve akkor lett széles körben ismert. Cenner Mihály színháztörténész szerint „Pethes Imre neve összeforrott Cyrano alakjával, amelyet ő játszott először magyar színpadon, s bár utána még voltak kitűnő Cyranók, az ő alakítását nem múlta felül egyik sem”.
1902-ben tagja lett a Vígszínháznak, ahol nem az akkor divatos francia társalgási darabokban, hanem a beszédtempójához jobban illő magyar színművekben lépett föl. 1903 januárjában a Nemzeti Színházhoz szerződött, és haláláig a színház tagja maradt, ahol mintegy 250 szerepet játszott el.
Számos kisebb szerep után, 1904 januárjában játszotta először James Matthew Barrie skót drámaíró Egyenlőség című szatírájában a főszerepet, s ez a Cyrano után ismét országos elismertséget hozott számára, véglegesen bekerült az akkori magyar színjátszás vezető színészei közé. Egyszerű, de nemes patinájú játékával a Nemzeti egyik kiemelkedő alakja lett. Tiszta, erős beszéde, egyéni szerepértelmezése, visszafogott játéka főként klasszikus művekben érvényesült.
Huszonöt Shakespeare-szerepet játszott, a többi között volt Benedek (Sok hűhó semmiért), Petrucchio (A makrancos hölgy) Hamlet, VIII. Henrik, Lear király. Egyik legnagyobb Shakespeare-színészünk volt, aki pátoszmentes játékával a Nemzeti Színház modern stílusának egyik megalapítója lett. Emlékezetes alakítást nyújtott Tartuffe (Moliére), Posa (Schiller: Don Carlos), Mefisztó (Goethe: Faust), Bánk bán, Tiborc, Petur bán (Katona: Bánk bán) és Lucifer (Madách: Az ember tragédiája) szerepében is. A nagy szenvedélyek ábrázolása mellett remek humorérzéke is volt.
Nyolc darabot rendezett, köztük Rostand Cyrano de Bergeracját, Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámáját, valamint Schiller Haramiák című színművét. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett. A színpad és a család volt számára a legkedvesebb.
Egyéniségében rejlő varázsereje nemcsak a közönségre hatott, hanem fiatalabb pályatársaira is. Ezt a hatást érvényesítette a Színművészeti Akadémia tanáraként: drámai és vígjátéki gyakorlatot és beszédet tanított 1918-tól haláláig. Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak szigorú tanár volt, hanem egyben gondoskodó jó barát is. Utolsó fellépése 1924. október 19-én egy délutáni előadáson volt, november 14-én halt meg. Hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszanak. 1928-ban a Jászok Egyesülete emlékoszloppal jelölte meg szülőhelyét. Fia, Pethes Sándor (1899-1981) szintén ismert komikus színész volt.
Pethes Imre már nem élt, amikor a róla elnevezett étel az étlapokra került. Az asztali örömöket sem megvető színész emlékére a New York Kávéház nevezett el egy velőscsontot, marhafartőt tartalmazó gazdag húslevest. Nevét Jászárokszálláson s Jászberényben is utca őrzi.
Felhasznált irodalom:
Ady Endre: Pethes Imre vendégjátéka. Cyrano de Bergerac (Nagyváradi Napló, 1902)
Fotók: MEK/OSZK, Wikipédia
