A polihisztor nagyenyedi professzor tizenöt évi szívós munkával, 1690–1705 között készítette el latin–magyar, magyar–latin szótárát, amely először 1708-ban jelent meg. Pápai Páriz Ferenc orvos, tudós, szótáríró, az első magyar nyelvű orvosi könyv szerzője, 365 éve született.
Pápai Páriz Ferenc orvos, tudós, szótáríró, az első magyar nyelvű orvosi könyv szerzője, 365 éve, 1649. május 10-én született. Apja II. Rákóczi György erdélyi fejedelem udvari lelkésze volt. Szülei korai halála után rokonoknál nevelkedett, és előbb Marosvásárhelyen, majd a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult. 1672-től Lipcsében folytatott orvosi tanulmányokat, hosszabb időt töltött az Odera menti Frankfurtban, majd Heidelbergben bölcsészdoktor lett. 1674-ben Bázelben orvos oklevelet szerzett, és megkapta a „bázeli orvosi kar ülnöke” kitüntető címet is.
1675-ben hazatért, két évvel később Bornemissza Anna fejedelemasszony udvari orvosa lett. 1678-ban felajánlották neki a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban a görög nyelv, a bölcselet és a természettan tanszékét. Ünnepélyes beiktatása 1680 januárjában volt, ezt követően haláláig a kollégium tanára, később rektora lett. A kollégiumban ő vezette be az orvosi alapismeretek tanítását, kapcsolatai révén jelentős összeget gyűjtött össze a Rákóczi-szabadságharcban elpusztult tanintézmény újjáépítésére.
1680-ban indította útjára könyvsorozatát, amelyben a világi ember békéjéhez, testi-lelki életének harmóniájához adott útmutatást. E könyvek sorát a részben francia nyelvből fordított Pax animae (A lélek békéje) című munkájával nyitotta 1690-ben, ezt követte máig legismertebb műve, a Pax corporis (A test békéje) 1708-ban látott napvilágot, és az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyv. Ebben a korabeli orvostudomány eredményeit, saját orvosi tapasztalatait, valamint a népi orvoslást, a népi gyógymódokat ötvözte egymással.
1686-ban özvegységre jutott, másodszor is megházasodott, majd amikor második felesége is meghalt, egy harmadik asszonyt vezetett az oltár elé. Fiai közül ketten az orvosi pályát választották.
Történeti tárgyú munkái közül kiemelkedik a Rudus redivivum (Romlott fal építése), amelyben a magyar protestantizmus történetét vázolta fel. 1694-es Ars heraldica című munkája nyomán őt tekinthetjük az első magyar címertan szerzőjének is. Műveinek többsége a világhírű tipográfus és könyvkiadó, Tótfalusi Kis Miklós nyomdájából került ki. Tótfalusi halálára írt Életnek könyve című munkáját az első magyar nyomdatörténeti munkának is tartják.
A legnagyobb hírnevet latin-magyar szótára, a Szenczi Molnár Albert hasonló munkájának kibővítésével 1708-ra elkészült Dictionarium Latino-Hungaricum szerezte számára, melyen tizenöt éven át dolgozott. Munkájának értékét emeli, hogy a neves tudós ekkor már szinte teljesen megvakult, feleségének mondta tollba az egész művet. A szótár több mint százötven éven át forgott közkézen az oktatásban.
A Rákóczi-szabadságharc viharai Nagyenyedet sem kímélték, 1707-ben Pápai Páriz is menekülni kényszerült, előbb Szatmáron, majd Nagykárolyban állapodott meg. A bujdosás idején olyan nyomorba jutott, hogy II. Rákóczi Ferenc 1709 februárjában 600 forint segélyt utaltatott ki neki. Nem sokkal Nagyenyedre visszatérte után, 1716. szeptember 10-én halt meg.
