A fordító feladata nem egyszerűen a szerző szavainak átültetése, hanem az eredeti mű ritmusának, zeneiségének és belső világának megőrzése – erről beszéltek Krasznahorkai László műveinek fordítói a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál zárónapján.
A Nobel-díjas író műveinek angol, holland, lengyel, német, szlovák és ukrán fordítói osztották meg tapasztalataikat a vasárnapi kerekasztal-beszélgetésen, amelynek moderátora Christina Viragh svájci író és műfordító volt. A résztvevők azt járták körül, hogy a műfordítónak elsősorban Krasznahorkai szövegét, annak sajátos nyelvi világát, vagy a szerző mögöttes szándékát és világképét kell-e közvetítenie.
Elzbieta Sobolewska lengyel műfordító szerint a fordító elsődleges feladata maga a szöveg.
„Nekünk fordítóknak nem a szerző a munkánk alanya, hanem a szöveg, amit létrehozott. Ehhez van tudásunk, módszerünk és szakmai mandátumunk”
– fogalmazott. Ugyanakkor a művek zeneiségének megőrzését is alapvetőnek nevezte: „az eredeti szöveg a kotta, a fordító a zongorista”.
Olekszandr Veselényi ukrán fordító egyetértett azzal, hogy a szöveg áll a fordítói munka középpontjában, de szerinte az író jelenléte sem hagyható figyelmen kívül. A Megy a világ előre című, a 2001. szeptember 11-i eseményekhez kapcsolódó novella fordításakor például nagy segítséget jelentett számára Krasznahorkai felolvasásának ritmusa és intonációja.
Veselényi beszélt arról is, hogy Az ellenállás melankóliája volt az első Krasznahorkai-regény, amely ukránul megjelent. Mint mondta, az olvasók a mű nehéz hírének ellenére gyorsan ráéreztek a szöveg energiájára és ritmusára.
Ottilie Mulzet, az angol fordítások készítője szerint a fordítónak érzékelnie kell azt is, ami a szöveg mögött rejlik. Krasznahorkai egy alkalommal maga is arra figyelmeztette, hogy ne egyszerűen az angol nyelv logikájához igazítsa a szöveget.
„A nyelvnek saját akarata is van, Krasznahorkai maga mondta nekem, hogy ne úgy fordítsak, ahogy az angol nyelv akarja, hanem úgy, ahogy a szöveg”
– idézte fel.
Mari Alföldi holland műfordító arra hívta fel a figyelmet, hogy a fordítónak a szereplők tévedéseit és pontatlanságait is meg kell őriznie, hiszen ezek ugyanúgy a mű részét képezik. Christina Viragh szerint pedig az írói alkotás nem verbális rétegei – az érzések, a hangulatok és az intenzitás – szintén megjelennek a fordításban. Gabriela Magová szlovák fordító a műfordítót egyszerű „munkásként” írta le, a fordítást pedig az eredeti mű egy lehetséges változatának nevezte.
Krasznahorkai László műveit eddig 38 nyelvre fordították le. A legtöbb kötete, összesen tizennégy, németül jelent meg. Első regénye, az 1985-ös Sátántangó jutott el a legtöbb nyelv olvasóihoz; németül 1990-ben, Hans Skirecki fordításában jelent meg.
