„A tehetség tehát az önismeret meglétét is jelenti. A sok zenehallgatás, a figyelem is segít abban, hogy az egészet átérezhessem” – vallja Danyi Csaba, aki tehetségének köszönhetően gyakran fellép Snétberger Ferenccel. A fiatal jazzgitárossal Ayhan Gökhan beszélgetett.
A mindössze tizenhét éves Danyi Csaba a Snétberger Zenei Tehetség Központban érett igazi zenésszé. Tehetségének köszönhetően többször koncertezett már Snétberger Ferenccel itthon és külföldön, illetve idén a Lakatos-Ablakos Dezső Jazz Zenei Versenyen jazz-gitár kategóriában első helyezést ért el. Zene, tehetség, célok – sok más mellett ezek is szóba kerültek a beszélgetés alatt.
Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a zenével?
A családban több generációra visszamenőleg mindenki zenész. Ha éves koromban kezdtem el hegedűt tanulni, klasszikust és jazzt is játszottam a hangszeren. Ajnácskőn lakom, Füleken jártam zeneiskolába. Tizenkét éves koromig klasszikus hegedülést tanultam, utána elkerültem a Snétberger Központba. Két éve fogtam először gitárt, nagy hatással volt rám a jazz műfaja, a végtelen variációk, a jazzben rejlő mélységek és izgalmak ragadtak magukkal.
Hogyan kerültél a Snétberger Zenei Tehetség Központba?
Egyik zenész rokonom, Horváth Márió a Központ első évében járt oda, és ő ajánlotta, hogy én is felvételizzem. Tornalján volt a felvételi, elmentem, meghallgatták a játékomat, tetszett nekik. Idén az ötödik évemet töltöttem Felsőörsön. Az ott szerzett tapasztalat, a helyhez köthető élmények rendkívül befolyásolták a személyiségemet, és túlzás nélkül mondhatom, hogy a zenét is ott tanultam meg.
A Lakatos-Ablakos Dezső Jazz Zenei Versenyen jazzgitár kategóriában első helyezett lettél.
Gitárral ezen a versenyen vettem először részt, bár előtte több klasszikus hegedűvel szerepeltem különböző megmérettetéseken, és hála Istennek szép eredményeket értem el. Kicsit izgultam a versenyen, de a végére egészen jól belejöttem és szerencsémre sikerült megszereznem az első helyet. Előre megadták az eljátszandó darabok címét, illetve voltak választott darabok is. A versenyre különben Balogh Roland jazzgitáros készített fel.
Milyen együttesekben játszol?
Két éve, a gitárral egy időben alapítottam meg a kvartettemet. A dobbal Feri bácsi fia, Snétberger Tóni, a zongorával Farkas Zsolt és a bőgővel Szajkó Adrián alkotja a formációt. Több saját darabunk van, azokat főleg a zongorista, a dobos és én írom, persze az improvizációnak is szabad teret engedünk. Emellett játszom a trióból kvartetté bővült Florian Kvartettben is, több felvételünk, például A nyughatatlan csavargó című elérhető az ismert zenei megosztón.
Hogyan fogalmaznád meg a tehetséget?
Véleményem szerint a zenét nem lehet tanulni. A zenészek egymástól veszik át a tudást, egymástól sajátítják el a zenei ismereteket. Ehhez jön hozzá a zene szeretete és az iránta való érdeklődés, az, hogy az ember örömét leli még az unalmasnak tűnő gyakorlásban is. Ilyen hozzáállással egy idő után ráérez dolgokra, megérti, hol jó a játéka és min érdemes változtatnia még, javítania a fejlődése érdekében. A tehetség tehát az önismeret meglétét is jelenti. A sok zenehallgatás, a figyelem is segít abban, hogy az egészet átérezhessem.
Átérezni?
Igen, az a tapasztalatom, hogy amikor elkezdtem gitározni, alig ment szinte, nehezen álltak rá az ujjaim. Idővel egyre jobb, egyre felszabadultabb, egyre precízebb lettem, mire eljutottam odáig, hogy értettem a hangszert. Egyszerűen ráállt a kezem a játékra. Mondom, a zene hagyományos módon nem tanulható, a zenészek inkább átadják egymásnak a gondolataikat. Nincs jobb iskola ennél.
Kiket tekintesz példaképednek?
Olyan példaképeket szeretnék, akik nem csak zeneileg, hanem emberileg is kiemelkedőek. Sok sztárzenész ugyan művészként nagyszerű, viszont emberileg kifogásolható. Rájuk kevésbé tudok felnézni.
A tehetséggel szerinted jár egy ilyen küldetéstudat is, hogy elengedhetetlen a morális feddhetetlenség?
Mindenképp! Szerintem a kettő nem működik egymás nélkül, a világrend felborul, ha ez a harmónia nincs meg, ha hiányzik az összhang. Tehetség, mérték, jóság – én ebben hiszek. A szakmaiságnál maradva, fontos, hogy a zeném által az emberek jól érezzék magukat. Én például, ha George Benson szerzeményeit hallgatom, felhőtlen jó kedvet érzek. Én is ezt szeretném a zenével elérni, hatni az emberekre, a koncertidőben élményt nyújtani nekik.
Snétberger Ferenccel többször szerepeltél külföldön.
Folyamatosan meghív, felléphetek vele közös színpadon. Eljutottam már Berlinbe, Belgiumba, Koppenhágába, Franciaországba, illetve legutóbb Macedóniában játszottunk, ahol az ő darabjait adtuk elő főleg. Az izgulás a mai napig megvan. Attól félek, hogy sikerül-e az előadásom, elnyerem-e a közönség, illetve a zenésztársaim tetszését.
Milyen közeli és távoli terveket fontolgatsz?
Idén szeptemberben megyünk Olaszországba, Udinébe egy nemzetközi jazzfesztiválra. Egy Feri bácsihoz köthető központi fellépésen, a Kobuci Kertben léptünk fel többekkel együtt. Utána egy olasz hangosító odajött hozzánk, hogy tetszett neki a zenénk, és elhívott minket a jazzfesztiválra. A jövő tervei közt szerepel, hogy szeretnék külföldön zeneakadémiára menni, illetve egyre többet koncertezni a zenekarommal.
Ayhan Gökhan
Átjáró
