A Tiziano címmel mutatják be Rómában a velencei érett reneszánsz mesterének, az európai festészet kiemelkedő alakjának legjelentősebb műveit.
A velencei reneszánsz festészet mesterének, Tiziano Vecelliónak negyven alkotása látható a Rómában nyílt kiállításon, amelyre a világ legnagyobb múzeumaiból gyűjtötték össze a művész alkotásait.
Az 1480-ban, a mai venetói Pieve di Cadoréban született Tiziano. A velencei festők ekkor mindent természet után festettek, s Tiziano is ezt tanulta meg. 1507 körül tűnt fel Giorgione, aki nem készített előre vonalas rajzot s plasztikusabban festett, erős és lágy színeket is alkalmazva. Tiziano hamarosan őt kezdte utánozni, oly sikeresen, hogy össze is tévesztették műveiket.
Freskókat készített Vicenzában, Ferrarában és Padovában, s Giorgionéval festette első nagy művét, a Fondaco dei Tedeschi homlokzatának allegorikus falkép-sorozatát. A fennmaradt töredékek is érzékeltetik a két mester alakformáló erejét és színeik velencei melegségét.
Megismerkedett és összebarátkozott Lodovico Ariostóval, aki elismerte, hogy igen kiváló művész, és így dicsőítette Örjöngő Loránd című művében:
” Tizian sem kisebb dísze Cadornak,
mint másk Velencének, Urbinónak.”
Életműve a quattrocento végétől a barokk kezdetéig ível, s gazdag kolorit jellemzi. Létrehozta az ideálportré és a jellemábrázolás szintézisét, a táj s a benne lévő figurák harmóniáját. E korszakot az Égi és földi szerelem című, sokat elemzett allegóriája, a derűs reneszánsz szépségideál megfogalmazása zárta le. 1516-18 közt festette óriási velencei oltárképét, Mária mennybemenetelét: a három szintre tagolt jelenet dinamikusan sodorja a tekintetet a menny felé, méltó társa Raffaello vatikáni Stanzáinak. A Krisztus sírbatételét a mantovai Gonzagáknak festette a húszas években, a halott sárgás teste, a sötét és világos drapériájú halotthordozók, Mária és Magdolna színes ruhái s a viharos ég kontrasztja adja vissza a tragédia feszültségét.
Velencében élte le életét, itt nyitott festőműhelyt, itt vált a Serenissima köztársaságának hivatalos és kedvelt festőjévé. Velencében halt meg pestisben, 1576-ban.
A Tiziano
A Tiziano című kiállítás az itáliai és európai festészet 16. századi aranykorszakát mutatja be a Quirinale római elnöki palota egykori istállóiból lett kiállítótermekben. Az olasz, európai és tengeren túli múzeumokból érkezett festmények a „reneszánsz zseni” munkásságát kísérik végig – írta az olasz sajtó arra emlékeztetve, hogy a legutolsó Tiziano-retrospektívet Olaszországban 1935-ben Velencében rendezték.
A június 16-ig látható római kiállítás ugyanakkora teret szentel Tiziano szakrális és profán témájú festményeinek: a madridi Prado adta kölcsön a Krisztus sírbatétele című képet és a Madridból jött Tiziano időskori önarcképét is (1565-66) megtekinthetik a látogatók.
A legtöbbet utánzott Tiziano-festményként ismert Flora (1517) a firenzei Uffizi-képtárból érkezett, az egyik leghíresebb műnek tartott Férfi kesztyűvel (1524-25) pedig a párizsi Louvre-ból, mely a Napkirály, XIV. Lajos magángyűjteményének része volt. Kiállították a firenzei Pitti-palota gyűjteményéből érkezett Koncert (1511) című festményt is, amelyet sokáig Giorgionénak tulajdonítottak.
