A Névtelen Vár egyikén azoknak a földnyelveknek épült, amik a Fertő déli partjáról a tóba benyúlnak. Catharina de Landsknechtsschild baronesse százezer forintért vette meg a birtokot. A „Névtelen Vár” is hozzátartozik, amit a bolond gróf bérelt. – Zórád Ernő illusztrációjával Jókai Mór Névtelen vár c. regényéből közlünk részleteket.
„Öreg csoroszlya lehet a dáma. Mert ha valami formás nőszemély volna, nem jönne ide Bécsből az isten háta mögé.”
Egyszer csak harang kondult, mozsarak pukkantak, a cigány rákezdett Bihari „negyvenemberes marsára” – ám a berobogó hintóban nem ült senki.
„A Madame leszállt a parknál és felsétált a kastélyba. Oda várja az urakat.”
Ez már bosszúság! Amihez minden ember egy hét óta készült, azt egy asszonyi szeszély mind dugába dönti.
„Egy második bolond a faluban” – morogtak a fogadóbizottság résztvevői.
„Csak semmi ceremóniát, uraim! – kiálta csengő hangjával, a társaság közé toppanva a fiatal hölgy. – Szívemből gyűlölök minden szertartást. Idáig laktam vele Bécsben. Természetes levegőt akarok színi falun: tömjén és lőporfüst nélkül. Legfeljebb a dohányfüstöt engedem meg. Én rászedtem önöket; de úgy kell önöknek, minek készítettek nekem parádét, mikor megmondtam, hogy nekem nem kell egyéb, mint egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás. Ami hivatalos formalitás jár a statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens úrral: s aztán tegyünk úgy, mintha régi ismerősök volnánk, s tekintse magát mindenki idehaza.”
Erre azt mondta az alispán, hogy:
„Kisztihand.”
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Jókai Mór: Névtelen vár
