„De őfelsége nagyon szerette volna, ha kastélyának pompáját megszemlélhetem…” Zórád Ernő illusztrálása mellett Gulliver lilliputi utazását Karinthy Frigyes páratlan műfordítása teszi még különlegesebbé.
Előzmény:
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 2.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 3.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 4.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 5.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 6.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 7.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 8.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 9.
Szabadságom visszanyerése után legelső kérésem az volt, hogy megtekinthessem Mildendo-t, a fővárost – őfelsége ebbe szivesen beleegyezett, de előbb ujfent a lelkemre kötötte, nehogy valamelyik alattvalójában, vagy a házakban kárt tegyek. A népet falragaszokon figyelmeztették, hogy meglátogatom a várost. A város fala harmadfél láb magas és legalább tizenegy hüvelyk széles, ugy, hogy egy szekér kényelmesen elvonulhat rajta – tiz lábnyi távolságokban erős állványok támogatják ezt a falat. A nagy nyugati kapu fölött léptem át és óvatosan mentem végig a főutakon, zubbonyban, nehogy a házak ereszét kabátom szárnya letördelje. Nagy körültekintéssel sétáltam, nehogy rálépjek valakire, aki esetleg ott maradt az utcán, bár mindenkit figyelmeztettek, hogy a saját érdekében, óvakodjék kilépni házából. A padlásablakok és háztetők persze tele voltak kiváncsiakkal, soha ennyi embert nem láttam együtt. A város alakja szabályos négyzet, minden oldala ötszáz láb hosszu. Két nagy ut keresztezi és osztja négy részre, öt láb szélességben. Az utcák és átjárók, melyekbe nem hatolhattam be, tizenkét-tizennyolc hüvelyk szélesek csak. Ebben a városrészben ötszázezer lélek lakik, a házak három és ötemeletesek, sok a bolt és árucsarnok.
A királyi palota a város közepén áll, ott, ahol a két főut keresztezi egymást. Két láb magas fal veszi körül, az épülettől tizenkét lábnyi távolságban. Őfelsége engedelmével átléptem ezt a falat, s elég helyem lévén még az épületig, kényelmesen áttekinthettem az egészet. A külső udvar negyven láb széles négyzet, belül még két udvar van, legbelül a császár lakosztálya, amit nagyon szerettem volna látni, de egy kicsit nehezen ment – a legnagyobb kapuk tizennyolc hüvelyk magasak és hét hüvelyk szélesek lévén. Már most a külső épitkezések legalább öt láb magasak, ezeket nem lehetett átlépni, anélkül, hogy peremüket megsértsem, bár a falak vert kőből valók és négy hüvelyk vastagok. De őfelsége nagyon szerette volna, ha kastélyának pompáját megszemlélhetem s igy három napot fáradtam azzal, hogy a császári parkban, száz méternyire a várostól, zsebkésem segélyével néhány nagy fát kivágjak: e fákból aztán három láb magas zsámolyokat szerkesztettem, melyek elbirták sulyomat. A falragaszok mégegyszer megjelentek, mégegyszer bementem a városba, kezemben tartva a két kis zsámolyt. A külső udvar széléhez érve ráálltam az egyik zsámolyra, a másikat kézbevettem, áttettem a másik udvarba. Már most az egyik zsámolyról kényelmesen át tudtam lépni a másik zsámolyra, kampós botommal a másik zsámolyt aztán felhuztam. Igy jutottam be a legbelsőbb udvarra, oldalamra feküdtem és ugy néztem be a középső emelet ablakain, amelyeket ez alkalommal nyitvahagytak. A legragyogóbb berendezés kápráztatott el: ott volt a császárné és a fiatal hercegek, mindegyik a maga lakosztályán, kiséretük főbb tagjai közt. Ő császári felsége kegyes volt igen szivesen mosolyogni rám s az ablakon keresztül csókra nyujtotta a kezét.
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban (Ford.: Karinthy Frigyes)
