„Nem sok örömös történt e hazában / Akkor sem, de György hitt és izgult bátran.” Bölöni György Kossuth-díjas író, újságíró, akinek nevéhez fűződik az Élet és Irodalom című lap megszervezése és útjára indítása, Az igazi Ady szerzője 55 éve halt meg.
Bölöni György Kossuth-díjas író, kritikus, újságíró, irodalomszervező, ahogy Ady nevezte „szentlélek lovagja, becsületes újságíró” 55 éve, 1959. szeptember 11-én halt meg Budapesten. Az igazi Ady szerzője 1882. október 30-án született Szilágysomlyón Bölöni György Sámuel néven. Régi nemesi családból származott, anyai dédnagybátyja Kölcsey Ferenc volt. Jogi diplomát szerzett, ám mégis az újságírást választotta. Eleinte képviselőházi tudósításokat készített, majd Párizsba került, ahol életre szóló barátságot kötött Ady Endrével, és szerelmes lett későbbi feleségébe, az Ady által Itókának elnevezett Márkus Otíliába.
ADY ENDRE: MARGITA ÉS OTTOKÁR
(Részlet)
György volt az a tipusu úrmagyar,
Kit ha a sorsok kultúrába löknek,
Egyenesen és túlzón rokona
A francia Égalité Fülöpnek.
Mikor az ilyen szenten ittasul,
Még a forradalmas zsidónál is jobb.
Nem sok örömös történt e hazában
Akkor sem, de György hitt és izgult bátran.
1906-ban hazatért, ebben az időszakban írt cikkeiből a társadalmi és művészeti megújulásért küzdő ember hangja szólalt meg, értő kritikákat írt Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Török Gyula, Balázs Béla műveiről, és ő mutatta be Ady köteteit. 1913. január 20-án Budapesten feleségül vette Marchisiu (Márkus) Otíliát, Marchisiu György és Vultur Julianna lányát, a házasságkötési tanúk Ady Endre és Ady Lajos voltak.
1918-19-ben a Károlyi-kormány svájci követségének sajtóattaséja volt, a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Előbb Bécsben az emigráció könyvkiadójának vezetője és a Bécsi Magyar Újság szerkesztője lett, majd rövid berlini tartózkodás után Párizsban telepedett le. Itt többek között a magyar nyelvű Párizsi Hírlapnak írt, és szerkesztette a Le Monde magyar könyvei című sorozatot is.
Párizsban írta meg legismertebb és legfontosabb munkáját, az 1934-ben megjelent Az igazi Adyt. A könyv egyrészt nagyszerű írói életrajz, amelyből megismerhetjük a költő életének magánéleti mozzanatait, a Léda-szerelem mindennapjait, a versek keletkezésének körülményeit, másrészt feltárul az olvasó előtt kettejük barátságának hiteles története is.
„Ettől kezdve Ady éveit élte Bölöni, az ő barátja és harcostársa volt. „Voltak idők Pesten és Párizsban, amikor több voltam neki mindenkinél, testvérnél, „idesnél”, Lédánál.Rajongója voltam, de sohasem hízelgője. Közös emlékek és méginkább közös világnézeti vágyak kapcsoltak össze, apró baráti titkok fonták szorosra az életünket. Több volt ez barátságnál, erősebb a testvérségnél. A lelkiismerete voltam és épp ezért nélkülözhetetlen. Éreztem, hogy néha messze száll tőlem, néha lazára ereszti és majdnem szétvágja a kapcsolatokat, hogy aztán annál erősebben fűzze Össze. Válságaiban pótolhatatlanabb voltam, mint a bor: a nő vagy a veronál. „Bölöni Györgyömnek, fajtámbeli véremnek” — küldte nekem verseit.” (Bölöni György: Az igazi Ady)
A harmincas évek második felétől Károlyi Mihály közvetlen környezetéhez, a polgári radikalizmus balszárnyához tartozott, később egyre inkább a kommunista eszmékkel rokonszenvezett. Franciaország német megszállása után a megalakuló Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője lett. 1945 áprilisában a magyar rádió híreiből tudta meg, hogy Károlyival együtt beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe.
Hazatérve adta ki értékes korrajzot és eszmetörténetet is tartalmazó Hallja kend, Táncsics című életrajzi művét. Az ezt követő időszakban elsősorban diplomáciai, irodalomszervezői, közéleti munkák kötötték le, 1948-50-ben Magyarország hollandiai nagykövete volt, majd részt vett az Irodalmi Alap megszervezésében, amelyet haláláig igazgatott. 1956-ban jelent meg Ady az újságíró című kötete, amelynek előszavában így írt:
„Ez a kis könyv régi adósság törlesztése arra, hogy Adyra, a publicistára felhívjam a figyelmet. Ez a rövid tanulmány éppen csak meglebbenti Ady újságírói jelentőségét és nagyságát, de hamarosan Adyt, a publicistát, a magyar közélet kritikusát, teljességében meg kell ismerje az új nemzedék, hogy csodálja…”
1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1957 márciusában megszervezte és útjára indította az Élet és Irodalom című lapot, amelynek első főszerkesztője is volt, ugyanekkor a Magyar PEN Club ügyvezető elnökévé választották. Fordítóként is jelentőset alkotott, Dumas, Anatole France, Maupassant, Balzac műveit tolmácsolta magyarul.
Alakját Ady a Margita élni akar (1912) című művében rajzolta meg, és több versét is neki ajánlotta. Budapesten hunyt el 1959. szeptember 11-én. Halála után Képek között (1967) címmel kötetbe gyűjtötték képzőművészeti témájú írásait.
