Agota Kristof A nagy füzet című világhírű regény színpadi változata a Forte Társulat produkciójában.
Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Ugyan életben maradnak, de szívük megkeményedik, testük megedződik.
„Nekem nem kell tőletek a gyümölcs, a hal, meg a tej. Azt lopni is tudom. Én azt akarom, hogy szeressetek. Senki se szeret. Még az anyám se. De én se szeretek senkit. Se az anyámat, se titeket. Gyűlöllek benneteket.”
Agota Kristof (Kristóf Ágota) Magyarországon született, Svájcban élt, franciául írt – elsősorban drámákat. Franciaországban megjelent, s azóta tizenöt nyelvre lefordított első regénye fekete humorral átszőtt mese és fejlődésregény egyszerre. Vízió egy könyörtelen, elembertelenedett világról, a háború és az azt követő ellentmondásos időszak szörnyűségeiről.
Leginkább a dráma műfaja foglalkoztatta, de 23 drámájából csak kilenc került a közönség elé. A nyolcvanas években zajos sikert aratott Nyugat-Európában, később Magyarországon is megjelent A nagy füzet, A bizonyíték, illetve A harmadik hazugság című kisregényekből álló trilógiájával, amely körkép a második világháború éveiről, az azt követő világról, egy család történetének különböző állomásain keresztül bemutatva. A mű különböző regénytechnikák bravúros ötvözete. A trilógia több országban kötelező iskolai olvasmány, A nagy füzet számos helyen, különösen az ázsiai országokban a kortárs világirodalom egyik alapművének számít. 2004-ben elkészült Az analfabéta című rövid önéletrajza, 2005-ben jelent meg Mindegy címmel novellákat és színműveket tartalmazó utolsó kötete.
A svájci állampolgárságot kapott írónő Neuchatelben élt. 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, Németországban életművéért 2001-ben Gottfried Keller-díjjal, majd 2005-ben Schiller-díjjal tüntették ki, 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, idén, halála előtt Kossuth-díjjal tüntették ki. Egyéni stílusú és szerkezetű műveit számos nyelvre lefordították.
Kristóf Ágota idén július 27-én hunyt el, életének 76-ik évében svájci otthonában, végakarata szerint a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Agota Kristofot Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, valamint az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjával is kitüntették. A francia kritikusok a XX. század végének egyik legjelentősebb alkotójának tekintik, Becketthez és Ionescohoz hasonlítja. Trilógia című, 2006-ban megjelent regényét negyven nyelvre fordították le, a világ számos országában a kortárs irodalom alapművének számít.
„Tizenegykor elindulunk. Mi visszük a deszkákat.
Apánk nem visz semmit. Csak arra kérjük, hogy ne csapjon zajt. A határhoz érünk. Azt mondjuk Apánknak, hogy feküdjön le a nagy fa mögé, és ne moccanjon.
Kisvártatva két járőr halad el alig néhány méternyire tőlünk. Beszélgetnek. […]
Az őrjárat eltávolodik. Azt mondjuk:
– Rajta, Apa! Húsz percünk van a következő őrjáratig.
Apa hóna alá veszi a két deszkát, odamegy a drótakadályhoz, az egyiket nekitámasztja, felmászik.
Hasra fekszünk, a nagy fa mögött, befogjuk a fülünket, kitátjuk a szánkat.
Robbanás.
A szögesdróthoz futunk a két másik deszkával meg a vászonzacskóval.
Apánk a második akadály előtt fekszik.
Igen, át lehet jutni a határon: valakit előre kell küldeni.
Egyikünk a vászonzacskóval a kezében, Apánk nyomaiba és holttestére lépve átmegy a másik országba.
Másikunk marad, visszamegy Nagyanya házába.”
A nagy füzet
A Szkéné Színház és a Forte Társulat közös előadása Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán
Író: Agota Kristof
Fordította: Mária Ignjatovic
Rendező: Horváth Csaba
Koreográfus: Horváth Csaba
Szereplők: Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Krisztik Csaba, Kádas József, Nagy Norbert e.h., Simkó Katalin
Zene: Ökrös Csaba
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Produkciós vezető: Számel Judit
Rendező-koreográfus: Horváth Csaba
