Kemény Zsigmond, Királyi Pál, Deák Ferenc, később pedig a Nyugat-nemzedék számos jelentős írója is szerzője volt az először 165 éve, 1850. március 9-én megjelent a Pesti Napló című napilapnak.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után fontos sajtótörténeti esemény volt a Pesti Napló megjelenése. A lapot Császár Ferenc jogász, a Kisfaludy Társaság tagja alapította, aki az év közepéig kiadó-tulajdonosként működött. A lap első szerkesztője Szenvey József hírlapíró volt. Török János, a neves publicista neve alatt 1853-ban jelent meg a lap, de Kemény Zsigmond báró és Királyi Pál publicista neve is fellelhető a lap szerkesztői között.
A hetente hatszor megjelenő Pesti Napló az abszolutizmus korának legjelentősebb politikai hírlapja volt. Jellege az évek során változott, de már az 1850-es évek végétől a nemzeti egység megteremtését kívánta elősegíteni. Tulajdonképpen azt sugallta, hogy az 1848. áprilisi törvények alapján kell helyreállítani az alkotmányos önállóságot.
1855-től három éven át, majd 1860-tól kilenc éven át Kemény Zsigmond báró volt a főszerkesztő, aki a Bach-rendszerben nem foglalkozott belpolitikával, nem nyilatkozott a kormány intézkedéseiről, csak tudomásul vette és közölte őket. Gyulai Pál ezt így jellemezte:
„Az ő [Kemény Zsigmond] hallgatása gyakran ékesszólás volt, a nemzet megértette, a kormány pedig érezte, hogy engedelmességet ugyan követelhet tőle, de szólásra nem kényszerítheti, legföljebb bosszanthatja, üldözheti, amit meg is tett. Egy ízben három hónapra függesztette föl lapját, de Kemény türelmén semmi ki nem fogott.”
A körülötte kialakult értelmiségi kör tevékenysége révén a lap 1858 után már politikai klub jelleggel működött. 1865 áprilisában itt jelent meg Deák Ferenc híres, a kiegyezést előkészítő, úgynevezett húsvéti cikke. 1867-től a Deák-párt lapja lett, 1875-től mérsékelten ellenzéki hangot ütött meg.
1887 végétől ifjabb Ábrányi Kornél volt a felelős-, majd főszerkesztő, egészen 1894-ig. 1901-től ismét visszakerült a laphoz, ekkor csatlakozott az újsághoz Miklós Andor, aki – miután elbocsátották – 1910-ben megalapította Az Est című lapot. Az 1910-es évektől a lap munkatársai közé tartozott a Nyugat-nemzedék számos jelentős írója (Babits, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Bálint György és Szabó Lőrinc). 1920-tól a lap a polgári liberalizmus szellemét képviselte.
A Pesti Naplónál tört ki 1911-ben az első és sokáig egyetlen újságírósztrájk, mely sikerrel fejeződött be, a laptulajdonos megadta a kért fizetésemelést.
1917-ben a lapot a Hatvany-Deutsch cég vásárolta meg. Hatvany Lajos irodalmi jellegű baloldali lappá alakította, de a Tanácsköztársaság idején a többi polgári újsággal együtt a Pesti Naplót is betiltották. 1919 szeptemberében jelent meg újra, első oldalán üresen, mert a cikkeket a cenzúra törölte. Hatvany Bécsbe emigrált, a megszűnés határán lévő Pesti Napló tulajdonjoga némi kitérő után Miklós Andorhoz került, és az újság Az Est Lapok reggelente megjelenő napilapjaként élt tovább.(Az Est délben, a lapkonszern harmadik tagja, a Magyarország pedig este jelent meg.)
Miklós Andor végrendeletében színésznő-feleségére hagyta a vállalatot és vagyonát, Gombaszögi Frida 1934-ben visszavonult a színpadtól, és átvette a cég irányítását. 1939-ben az állam az Athenaeum Rt.-t és az Est-lapokat is elvette tőle, a nagy múltú Pesti Napló megjelentetését pedig még ugyanebben az évben beszüntették.
