Az Aleppó. Háború. Újjászületés – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szíriában című fotókiállítás Solymári Dániel humanitárius szakember, publicista és Bielik István Hemző Károly-díjas fotóriporter fényképeit mutatja be.
Szíria romvárosainak „szellemfalai” között a jelen törékeny, a jövő pedig bizonytalan. Bielik István képei a polgárháború egyik legaktívabb időszakában készültek, Solymári Dániel pedig azt a drámát fotózza, amelyet a háború ,,maga mögött” hagyott. A két sorozat, bár eltérő időben és indíttatásból készültek, egységes ívet alkot. 2019. augusztus 14. és szeptember 8. között egyszerre lesznek láthatók a Párbeszéd Házában.
Solymári Dániel képei a segélymunka, amíg Bielik István anyaga pedig a háború aspektusait hozzák testközelbe. A karakterében egyedi interaktív kiállításon máshol még sosem mutatott képeket ismerhetnek meg a látogatók, akik testközelből nyerhetnek bepillantást Aleppó porig rombolt városrészébe és a forradalom alatt nyújtott humanitárius munkába.
2010-ben az úgynevezett Arab tavasz háborús, forradalmi, változásokat hozó eseményei láncreakciót váltottak ki kezdetben Észak-Afrikában, majd az arab világ számos országában. Részben e Tunéziában indult dominó-effektus hatására, 2011-ben háború tört ki Szíriában, mélyen megosztva, egymás ellen fordítva az ország politikai, vallási és civil szereplőit. Fegyveres összecsapások kezdődtek, amelyek aztán az egész országra kiterjedtek, de különösen az északi és keleti területekre. Dara, Homsz, Tartusz, Palmüra, Damaszkusz és Rakka városai, ókori emlékei az elsők között kerültek a drámai események középpontjába. Nemritkán teljes városrészek semmisültek meg, a polgári lakosság súlyos támadásokat szenvedett el. Aleppó korábban virágzó metropoliszának keleti részét szinte porig bombázták. A közel 5 milliós város lakossága 2 millióra zsugorodott.
Mára jóllehet a Bassár el-Aszad államelnökhöz tartozó szíriai kormányerők (a nyugati érdeklődő-aggódó közvéleményt megosztó módon) a várost és az ország jelentős részét visszafoglalták és kontroll alatt tartják, de Aleppó vagy Homsz hatalmas kiterjedésű romvárosainak „szellemfalai” között még mindig előfordulnak fegyveres összecsapások. Rengeteg az akna, a fel nem robbant gránát, lövedék; az épületek omladoznak, emeletek hullnak alá egy-egy nagyobb esőzést követően. Sok a sérült – ellátásuk azonban annál bizonytalanabb. Aleppó keleti részében egészségügyi, higiénés szolgáltatás, víz, villany a mai napig nincs, vagy erősen hiányos. Az orvosok, az ápolók, az egészségügyi és más szakemberek a támadások áldozataivá váltak, vagy a gyakran havi 30 dolláros fizetéssel járó állások helyett otthonaik elhagyására kényszerültek: külső vagy belső menekültek lettek. A jelen törékeny, a jövő bizonytalan. A világ jelentős részét pedig túlságosan elfoglalja a vita, a vélelmezett bűnösök, politikai és vallási szereplők külső értékelése.
Az Aleppó. Háború. Újjászületés – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szíriában című fotókiállítás Solymári Dániel humanitárius szakember, publicista és Bielik István Hemző Károly-díjas fotóriporter fényképeit mutatja be. A két sorozat, bár eltérő időben és indíttatásból készültek, egységes ívet alkot. Bielik István képei a szíriai polgárháború egyik legaktívabb időszakában készültek és a háború szereplői által megélt, elszenvedett borzalmakat ismerhetjük meg általuk.
Szinte minden esetben emberi szereplőket látunk: harcoló katonákat vagy a harcok legfőbb kárvallottjait, a sérülékeny lakosságot. Gyermekeket, időseket, szülőket, bajtársaikat veszített katonákat. Megjelenik a fájdalom, a gyász, a szenvedés, egy éppen zajló háború véres valósága. Solymári Dániel fotói mindezek mintegy időbeli és folyamatbeli folytatásaként tételeződnek. Solymári azt a drámát fotózza, amelyet a háború ,,maga mögött” hagyott: üres utcákat, düledező, omladozó házakat, szétlőtt tereket; az élni vágyó életet, egy vitális és virágzó város egykori elemeit.
Amíg Bielik képei jellemzően sötétebb tónusúak, Solymári anyagában már ott a napfény, a mosoly, a béke, egy új élet hite, az újrakezdés reménye. Tartalma és kerete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által Aleppóban elkezdett karitatív munka, amely az ország egy talán új fejezetéhez vezet. A két alkotó képeit az ,,úton levés”, ,,úton-lét” szimbóluma kapcsolja össze: egy háborús területen ugyanis a közlekedés nagyon nehéz. A folyamatosan mozgó frontvonalak miatt az utak is naponta változnak. Ráadásul, ahogyan a háború kárvallottjait, a menekülteket is, mindkét alkotót a folyamatos és monoton úton lét határozza meg.
Solymári Dániel
