Hajlékony, kacéran vidám, táncoló asszonyok a szecesszió cseh mesterének plakátjain. Alfons Mucha értett a nőkhöz; a szecesszió kiemelkedő cseh festő életművének legkiválóbb darabjai nőket ábrázolnak.
Alfons Mucha (1860-1939) cseh festő a szecesszió egyik legismertebb művészének számít, elsősorban műfajteremtő plakátjainak köszönhetően; jellegzetes vonalvezetése, dekorációs technikája, színvilága alapján már kortársai „style Mucháról” beszéltek. Plakátművészetével a festő örökre beírta magát az egyetemes művészettörténetbe: műveivel a kölnitől a szeszesitalokig mindent el lehetett adni, annyira népszerű volt: Mucha művészete a mai napig elbűvöli a közönséget, talán elsősorban a hölgyeket.
Mucha plakátjai Prágában
Alfons Muchának, az előző századforduló egyik kiemelkedő cseh festőjének és grafikusának plakátjaiból nyílik nagyszabású kiállítás áprilisban Prágában. A világhírű művész 1894 és 1935 között készített, sajátos stílusú 119 plakátjából 116 a prágai Vigadóban (Obecní dum) lesz megtekinthető április tizedikétől július végéig – közölte a hét végén Mladá Fronta Dnes című prágai napilap.
A plakátokat Ivan Lendl, a nyolcvanas években az Egyesült Államokba távozott, egykori nagy cseh teniszcsillag gyűjtötte össze, majd nemrégiben eladta Richard Fuxa cseh vállalkozó alapítványának. A tranzakció árát nem hozták nyilvánosságra, prágai szakértők szerint azonban a gyűjtemény értéke mintegy 60 millió koronára – azaz több mint 600 millió forintra – tehető. A világon ez a legnagyobb Mucha-plakátgyűjtemény, és először Prágában állítják ki teljes egészében.
A nagy érdeklődéssel várt ünnepélyes megnyitóra a tervek szerint Ivan Lendl is hazalátogat Prágába. A volt teniszsztár korábban a prágai közszolgálati rádiónak azt mondta, hogy a hiányzó három plakátból egy-egy New Yorkban, illetve Hamburgban van múzeumban, míg a harmadikról nincs információja.
Femme Fatale
Alfons Mucha a 19-20. század fordulóján a művészek akkori Mekkájában, Párizsban élt. Nemzetközi sikerét Sarah Bernhardtnak, a századforduló egyik legnagyobb és legismertebb színésznőjének köszönhette. Bernhardt 1894 karácsonyán festőművészt keresett, hogy elkészítse neki a Gismonda című színdarab plakátját, mivel nem tudta elérni azt a művészt, akivel korábban dolgoztatni szokott. A megbízást Mucha kapta, az asszony iránti tisztelete jeléül az ekkor elkészült műveket Femme Fatale című szakasznak nevezte el.
Mucha a bizánci ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhardt alakját. Azt próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön, hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen. Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek.
Mucha csaknem összes plakátjának a középpontjában egy nőalak áll. A Bernhardt-plakátok és a többi általa készített reklámkiadvány fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal az adott termékkel kapcsolatban.
Az 1890-es évek közepétől a festő számtalan reklámplakátot is tervezett, melyek központi figurája többnyire egy-egy nőalak volt. Ezen alkotások közül is kiemelkedik a JOB cigarettapapír és a La Trappistine ital plakátja. Mucha otthoni dekorációs célokra is készített gazdagon díszített, sokszorosítható műveket, így máig híres sorozatokat többek között a napszakokról, virágokról, drágakövekről vagy a művészetekről. Más alkotásokkal összetéveszthetetlen plakátjai olyan nagy izgalmat keltettek Párizsban, hogy rövid időn belül szinte mindet leszedték, ahol csak kirakták őket: a cseh művész ezzel világhírnevet szerzett, és ő lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője
Mucha szinte előzmények nélküli sajátos stílusa a szecesszió legjellegzetesebb kifejezési formája lett. Stilizált, éteri nőalakokkal idealizálta a szépséget, hihetetlen gazdagságú, növényi motívumokból vett szimbolikus díszítőelemeket, virtuóz vonalvezetésű hajfürtöket, virágokat, zodiákus jeleket varázsolt köréjük, a test vonalait utánozhatatlan leplekkel engedte sejtetni finom árnyalatú színekben.
A festő kevéssé ismert oldalát mutatják be részben Toulouse-Lautrec által inspirált rajzai és pasztelljei, melyek pesszimista hangulata arra utal, azok a Hét főbűn című sorozathoz készültek.
Hazatérése után Mucha már csak kivételes esetekben készített plakátokat, figyelme a pánszlávizmus felé fordult. Elárasztották megrendelésekkel, ontotta magából a könyvillusztrációkat, a szebbnél szebb ékszer-, bútor- és más iparművészeti terveket. Az 1900. évi világkiállításon ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, amely elnyerte a világkiállítás ezüstérmét. Az 1910-es évektől Mucha a plakátművészetben szinte csak nemzeti és jótékonysági célú megrendeléseket vállalt el, a kiállítás ezek mellett bemutatja azonban egyetlen cseh színházi plakátját, a Hyacinta hercegnőt is, melyen a Sarah Bernhardt-ra való emlékezés keveredik a nemzeti motívumokkal.
Munkássága hazájában sokáig feledésbe merült, ma azonban népszerűbb, mint valaha, Prágában születésének évfordulóján nyílik száznál is több művét bemutató nagyszabású kiállítás.
Kokes János
