Az iskolai ebéd veszélyessé válik! Josh és Danny nem is tud róla, de egyikük uzsonnás dobozában valami egészen ijesztő dolog lapul. – Részlet
Danny és Josh átlagos nyolcéves ikrek, átlagos élettel – egy apróságot leszámítva. A szomszéd öreg néniről ugyanis kiderül, hogy valójában zseniálisan őrült tudós, aki titkos laboratóriumában a Csorbítatlan Sejtmódosulást Adaptáló Tudományos Trutymó (röviden C.S.A.T.T.) nevű fantasztikus szérummal kísérletezik.
Elég egy korty, és a fiúknak hirtelen zöld csápjaik nőnek, a füleik egyik pillanatról a másikra a hasukon kötnek ki, és egy hétköznapi szöcskéhez hasonlóan időnként barna masszát köpnek maguk elé. Ráadásul egy veszélyes és hatalmas szöcskefaló lény is van a környéken. Bolonda Bagatell, az ikrek szomszédjában lakó, kissé bohókás tudós azonban a fiúk segítségére siet… vagy mégsem? Két fivér, egy szérum és egy egész rakás bonyodalom!
Ali Sparkes: C.S.A.T.T. Szöcskeszédület
(Részlet a könyvből)
Josh kinyújtotta remegő kezét, hogy felemelje a nehéz kötetet. Próbálta visszatartani a látását elhomályosító könnyeket, és lélekben felkészült rá, hogy mindjárt megpillantja Korriga néni tintafoltos asztalán kilapított ikertestvérét.
Felemelte a könyvet. Az egész osztály visszafojtotta a lélegzetét. A könyv alatt…
– Semmi nincs ott, tuti elugrott – dörmögte csalódottan Billy.
– Ott van, Josh haján! – visított fel Daisy, és Billy már kapta is fel a könyvet, hogy rácsapjon vele Josh fejére. De a szöcske gyorsabb volt. Máris elugrott a könyvespolcra, majd a szekrény tetejére. Innen is, onnan is további sikolyok hangzottak fel. A rovar aztán leszállt az ablakpárkányra, s amikor Billy, egyik kezében a súlyos matekkönyvvel odarohant, a szöcske kiugrott a nyitott ablakon.
– No, vége a műsornak – mondta Korriga néni.
Amikor a tanárnő elfordult, hogy felírjon valamit a táblára, Josh kibámult az ablakon. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve visszarohant Danny asztalához, megragadta a palackot, jó alaposan rácsavarozta a kupakját, s már iramodott is vissza az ablakhoz, és felugrott az alacsony ablakpárkányra. Odakint, az ablak alatt betonozott ösvény vezetett. Az ösvény másik oldalán, fáktól és bokroktól határolva pedig ott állt az iskolai játszótér.
Danny bárhol lehetett. Josh maga mögé pillantott, de osztálytársai most már az ebéddel voltak elfoglalva. Korriga néni is háttal állt neki. Josh egy percig sem habozott tovább: az ablakpárkányról leugrott az ösvényre, majd a játszótér felé rohant.
– Danny! – kiáltotta, elkeseredetten pásztázva szemével a füvet és a bokrokat. – Danny! Hol vagy? Hegyezte a fülét, de nem hallott mást, mint az iskolai játszótér másik végén szaladgáló gyerekek kiáltozását.
Danny ciripelhetett, amilyen hangosan csak tudott, Josh semmiképp sem hallotta volna meg. Térdre ereszkedett hát, és fejét a fűre hajtva kiáltotta:
– Daaaaannnnnyyyy!
Tudta, hogy igyekezete hasztalan.
Fivére bárhol lehetett a fűben, s ugyanennyi erővel akár már egy rigó begyében is végezhette.
Aztán Josh hirtelen meghallott valamit. Felkapta a fejét, és ebben a pillanatban Danny ugrott kinyújtott tenyerébe. Legalábbis Josh úgy gondolta, hogy Danny ül a kezén. Persze lehetett egy közönséges szöcske is.
– Danny – motyogta Josh, ujjával integetve az állatnak. A szöcske válaszul kurta csápjait billegette. – Te vagy az, ugye? – a szöcske ismét integetett. – Oké, ha te vagy az, mozgasd a bal csápodat! – A rovar így tett, s Josh felszabadult sóhajt hallatott, kis híján lesodorva Dannyt a kezéről.
– Most mitévők legyünk? Beleittál a CSATT-italba. És fél óra múlva matekóránk van! Hogy fogom ezt megmagyarázni Korriga néninek?
Danny egész sor javaslattal állt elő: hátsó lábait és szárnyát összedörgölve vadul ciripelt. Nyilvánvaló volt, hogy akad mondandója bőven. De hiába, Josh egy szót sem értett belőle. […]
– Várj csak! Bolonda néni magával vitte az ellenszérumot a parkba – mondta hirtelen. – Talán még mindig ott van. És a park nincs is túl messze… igen, ez az! Ez a megoldás! El kell jutnunk hozzá! Az egész nem több öt percnél. Ha futok…
Josh védelmezően körbefonta ujjait Danny körül, felpattant, és rohanni kezdett a játszótérről kivezető kapu felé. A park csak néhány percnyire volt. Bolonda Bagatell talán még mindig ott ül, és azon morfondírozik, miért nem változtatta át a citromszörp a mókusokat.
