Alice Cooper valódi ikon a rockzenében, a Poison, a School’s Out vagy a No More Mr. Nice Guy slágerek révén világszerte ismert előadó több mint 40 éves pályafutása alatt csaknem 60 millió lemezt adott el.
A rockzene történetében tucatszám találni olyan figurákat, akik figyelemre méltó zenéjük mellett a legkülönbözőbb módon igyekeztek-igyekeznek sokkolni a publikumot. A tekintélyes névsorból említést érdemel Screaming Jay Hawkins, Jerry Lee Lewis, Little Richard, később Arthur Brown, a Rolling Stones, a Who és a KISS társulata, Frank Zappa, Captain Beefheart, Ozzy Osbourne – és a most 70 esztendős Alice Cooper is. A hatvanas években indult énekes, gitáros, showman a sokkrock egyik alapítója, a grunge előfutára.
Alice Cooper valódi ikon a rockzenében, a Poison, a School’s out vagy a No More Mr. Nice Guy slágerek révén világszerte ismert előadó több mint 40 éves pályafutása alatt csaknem 60 millió lemezt adott el.
Az Egyesült Államokban, Detroitban született 1948. február 4-én. Igazi neve Vincent Damon Furnier, ezzel indult zenész karrierje a hatvanas évek derekán. 1964-ben alapította meg társaival első zenekarát Earwings néven, amit 1966-ban The Spiders-re, 1968-ban pedig Nazz-re változtattak, azonban ezekkel a bandákkal még nem okozott földindulást a rock piacán.
1969-ben vette fel a zenekar és maga az énekes is az Alice Cooper nevet (művészneve eredete bizonytalan: a legenda szerint talán telefonkönyvből vette, esetleg egy számítógépes hibából született). Ugyanebben az évben fedezte fel őket Frank Zappa, aki hozzásegítette őket első lemezszerződésükhöz.
Koncertjeivel már a hatvanas évek végén híressé, sőt hírhedtté vált. A hatóságok a zsengébb korosztály védelmében csak 18 év fölött engedélyezték a programok látogatását. Nem alaptalanul, hiszen emberünk a színpadon rendre bemutatta saját kivégzését, esetenként kígyókkal és egyéb lényekkel fokozta rettenetet.
Volt azért zene is: a főként Zappa nyomdokain haladó énekes a hetvenes években kifejezetten hallgatható lemezekkel jelentkezett. Az 1971-es, szakmai körökben már ünnepelt The Killer a Billboard 20., az 1972-ben megjelent School”s Out a 2., az 1973-as Billion Dollar Babies pedig az első helyig jutott. Még kedvezően fogadták 1975-ös Welcome To My Nightmare-t is. Későbbi lemezei nem hoztak számára ilyen közönségsikert, igaz, néhányat igen szépen fogadott a szakma. Greatest Hits című lemezük megjelenése után, 1974-ben feloszlott a zenekar és az Alice Cooper név onnantól kizárólag a szólókarrierbe kezdett frontembert jelentette.
A zene helyett a hetvenes évek közepétől a színpadi balhék (és műbalhék) kerültek előtérbe. Évekig az alkoholban kereste az önmegvalósítás lehetőségeit, de csak akkor produkált ismét értékelhetőt, amikor a nyolcvanas évek második felére megszabadult az ital rabságából. A listán is jegyzett, szakmailag is jól fogadott Trash című lemeze után ismét évek teltek el a következő említésre érdemes albumáig, az 1994-es The Last Temptationig, majd a 2001-eben boltokba került Dragotownig, a 2005-ös Live at Cato Wato koncertlemezig és a Dirty Diamondsig. A többi új keletű albuma ha nem is rossz, de felejthető. 2011-ben jelent meg Welcome 2 My Nightmare című albuma, legutóbbi lemeze, a Paranormal című 27. stúdióalbuma 2017 júliusában került a boltokba.
Alig hihető, de a sokkrock megteremtője rendszeresen jár templomba, több évtizede él együtt feleségével.
Barátai, zenésztársai között korántsem csak a „borzasztó” alakok találhatók meg: jó barátja Bruce Springsteen és Paul McCartney is. Dolgozhatott Frank Zappa lemezcégénél, Elton John dalokat írt számára. Alice Coopert filmeken is lehetett látni: az egyik legsikeresebb mozija a Wayne világa. A zenész 2003-ban saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame sétányon, majd 2011-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.
Az „őrült” Cooperrel a magyar rajongói személyesen is találkozhattak már, legutóbb 2017-ben a Fehérvári Zenei Napokon (FEZEN).
