Napjaink ikonikus állatai meglepő, nem ritkán pedig sokkoló múlttal rendelkeznek: krokodilok, amelyek egy agár gyorsaságával közlekedtek és elefántok, amelyek akkorák voltak, mint egy nyúl. De vajon hogyan nézhettek ki ezek az állatok és hogyan fedezték fel ősi és mai egyedük közt a hasonlóságot?
Az Elba parti városban a Zwingert és a Semper operát újjáépítették, de a Frauenkirche, az egyik legszebb és legnagyobb német protestáns templom, amelynek kupolája uralta Drezda látképét, az NDK évtizedeiben háborús mementóként romokban hevert. A templomot a német újraegyesítés után, tizenegy év alatt építették újjá, és hat évtizeddel lebombázása után, 2005 októberében szentelték újjá.
Jelképes módon a 90 méter magas kupolát díszítő keresztet az angol Alan Smith készítette, akinek édesapja részt vett Drezda lebombázásában; Drezdát és Coventryt a megbékélés jegyében évtizedek óta testvérvárosi kapcsolatok fűzik egymáshoz.
Krokodilok, amelyek egy agár gyorsaságával közlekedtek, elefántok, amelyek akkorák voltak, mint egy nyúl, és bálnák, amelyek négy lábon jártak a szárazföldön – napjaink ikonikus állatai meglepő, nem ritkán sokkoló múlttal rendelkeznek.
Tudósok egy csoportja a legújabb DNS technológiákat bevetve utazott vissza különböző állatok múltjába, majd modellezte azokat a legmodernebb 3D megoldásokkal. Az eredményt nálunk a Viasat Nature Amikor a bálnák jártak című kétrészes dokumentumfilmje mutatja, február 14-én és 21-én 13 órától.
A tudósok ma már nem csupán fosszíliák alapján, hanem a legújabb kutatási módszerek segítségével, például DNS-elemzéssel is vissza tudják követni az állatok evolúcióját. A DNS-technológiával fel lehet mérni az állatokon végbement változás mértékét, illetve a folyamat lezajlásának időintervallumát – ehhez az élő fajokból kell kinyerni a DNS-mintát. A modern 3D-modellezés segítségével pedig akár „újra is tudják éleszteni” a kihalt fajokat.
Agárszerű krokodil
230 millió évvel ezelőtt, a triász korban élő első krokodilok (poposzauruszok) mindent megtettek annak érdekében, hogy úgy nézzenek ki, mint a dinoszauruszok: két lábon jártak, vadak és gyorsak voltak.
De nem annyira gyorsak, mint a krokodilok legrégebbi ősei, a sphenosuchiák – azok a kisnövésű, hosszúkás testű, négy lábon járó lények, amelyek alkatra és fürgeségre leginkább a mai agarakhoz hasonlítottak.
Nyúlméretű elefánt
Több tízmillió évig úgy gondolták, hogy az elefántok valódi őseinek fosszíliái eltűntek a Föld színéről, azonban az 1990-es években egy francia tudóscsoport egy marokkói foszfátbányában egy kutya, majd egy nyúl méretű ősmaradványra bukkant.
A vizsgálatok alatt pedig nagyon érdekes felfedezésre jutottak: a leletek fogazata elefántfogsorok apró másainak tűnt, a további tanulmányozás pedig bebizonyította, hogy az elefánt legrégebbi őse mindössze nyúlméretű volt.
Az evolúció furcsa játékot űzött az állatvilággal: a dinoszauruszokból madarak lettek, a bálnák pedig… Nos, róluk egészen a közelmúltig nem sokat tudtunk, aztán nemrégiben kiderült, hogy négy lábon járó szárazföldi állatok voltak – őket is mutatja a Viasat Nature dokumentumműsora, az Amikor a bálnák jártak.
