200 éve, 1825. október 25-én született Bécsben ifjabb Johann Strauss, a keringőkirály, akinek dallamai a mai napig a bécsi elegancia és könnyed életöröm szimbólumai. De ki volt valójában ez a zseniális komponista, aki apjával vetélkedett, forradalmi indulót írt, és a császárvárosból hódította meg a világot?
A Kék Duna hullámainak szerzője, a bécsi keringők koronázatlan királya, ifjabb Johann Strauss családi gyökerei Budáig nyúlnak vissza. Bár életét Bécsben élte, Magyarországon mindig különös szeretettel fogadták – mintha félig-meddig a miénk is lett volna. Zenéje a magyar közönség szívéhez éppúgy utat talált, mint a bécsi báltermekéhez. S bár az egész család különösen fogékonyságot és rátermettséget mutatott a zene iránt, ifjabb Johann Strauss tehetsége valóban ritka adomány volt: dallamaiban a könnyedség, az elegancia és a tánc lüktetése egyesült. Kortársai, köztük Brahms és Wagner, elismeréssel szóltak róla, s művei – a keringők, az operettek és a polkák – ma is ugyanazzal a derűvel és életörömmel szólnak, mint kétszáz évvel ezelőtt. Ahogyan egykor Bécsben mondták: „Ha Strauss játszik, táncol a világ.”
5+1 dolog, amit érdemes tudni a 200 éve született Johann Straussról, a keringőkirályról
1. A fiú, akit eltiltottak a zenétől – mégis komponista lett
Johann és Anna Strauss legidősebb gyermekeként született a hat közül. Strauss gyermekkorát már-már regénybe illő ellentmondások jellemezték. Apja, idősebb Johann Strauss – a kor ünnepelt zeneszerzője és karmestere – nem akarta, hogy fia is zenész legyen.
A fiatal Johann Strauss – vagy ahogyan Bécsben mindenki hívta, „Schani” – zenei pályára készült, noha apja mindezt határozottan ellenezte. Idősebb Strauss, a kor ünnepelt keringőkirálya nem tűrte, hogy fia is versenyre keljen vele a bécsi tánctermek világában. Ám a fiú tehetségét semmi sem állíthatta meg. A fiatal Johann titokban vett hegedűórákat Fritz Amonnál, és hatévesen megírta első dallamát.
1844. október 15-én, a Dommayer Kaszinóban megtartott első nyilvános fellépése elsöprő sikert aratott. „Most elektromos áram jár át minket tetőtől talpig… ott fent úgy dolgozik, mint egy szikrákat szóró galvanikus elem” – lelkesedett egy korabeli kritikus a mindössze tizenkilenc éves zeneszerző játékát hallva. Majd hozzátette: „Ritka, hogy az apák tehetsége a fiúkra is átszáll, de Strauss fiáról igazán elmondható: ő a keringőnek született!”
A családi viszály és a szülők válása után a fiú anyját és testvéreit akarta támogatni – a zenében látta az egyetlen kiutat, és ezzel a döntéssel megkezdődött a keringőkirály legendája.
2. A Dommayer Casinóban kezdődött minden
1844-ben, mindössze tizenkilenc évesen, Strauss saját zenekart alapított, amely hamarosan apja riválisa lett. Első fellépése a Dommayer Casinóban zajlott, Bécs külvárosában, ahol táncai olyan fergeteges sikert arattak, hogy a közönség azonnal az ifjú tehetség mellé állt. A két Strauss között évekig tartó művészi vetélkedés bontakozott ki, mely végül a bécsi zenetörténet egyik legizgalmasabb fejezete lett.
3. Forradalmár szív és bálkirályi pompa
1848-ban Strauss megírta a Forradalmi indulót, és a Marseillaise előadásáért a rendőrség le is tartóztatta. A szabadság és a polgári eszmények iránti érzékenység egész életét végigkísérte. Apja halála után, 1849-ben egyesítette a két zenekart, és ettől kezdve ő volt a bécsi zenei élet koronázatlan királya.
4. A világ turnézó karmestere – Bécstől Amerikáig
Strauss neve hamar túlnőtt Ausztrián. 1851-től sorra hívta őt Európa szinte minden nagyvárosa, majd 1872-ben az Egyesült Államokban is óriási sikert aratott. Hírneve olyan mértékű volt, hogy a koncerttermek elé csak ennyit írtak ki: „Ma Strauss játszik!” – és a közönség megtöltötte a nézőteret. A kimerítő turnék miatt néha testvére, Joseph helyettesítette, aki maga is kiváló zeneszerzővé vált, több mint 300 művet hagyva maga után.
5. A valcer, amelyet először nem szerettek – aztán világhírű lett
A Kék Duna ma a bécsi újévi koncertek elmaradhatatlan darabja, de bemutatóján, 1867-ben Bécs közönsége hűvösen fogadta. Csak Párizsban, a világkiállításon vált diadallá, és azóta a bécsi zene szinonimájává. Strauss másik ikonikus műve, a Mesél a bécsi erdő mellett olyan táncokat írt, mint a Császárkeringő, a Tik-tak polka vagy a Tavaszi hangok – mindegyikben ott pulzál a XIX. századi Bécs eleganciája és életszeretete.
+1. A denevértől a cigánybáróig – a táncoperett mestere
Jacques Offenbach bátorítására Strauss az operett felé fordult, és megteremtette a táncoperett műfaját, ahol a zene és a színpadi történet egyetlen lendületes egységet alkot. A denevér (1874) a bécsi könnyedség és szatirikus humor tökéletes elegye, amelyet Adelina Patti híres szoprán tett halhatatlanná. Későbbi művei, mint A cigánybáró vagy Egy éj Velencében, tovább erősítették hírnevét – ezekben már a császárváros polgári világa, a fényűzés és a nosztalgia szólal meg.
A keringő, amely örökre megmarad
Strauss zenéjét kortársai is csodálták: Brahms tréfásan azt mondta neki, „bárcsak én írtam volna a Kék Dunát”, Wagner pedig a dallamformálás mestereként tisztelte. Ifjabb Johann Strauss több mint 479 művet komponált, és zenéje nem csupán a báltermek tükörcsillárjai alatt szól, hanem a kulturális emlékezetünkben is él tovább.
