„Miért kell nekünk Páris?” – tette fel a kérdést Ady Endre második párizsi útja során, 1906-ban. André Kertész fotói válaszolnak a kérdésre.
André Kertész – A kamera poétája
Ady Endre véleménye, amely kortársait és az utána következő nemzedékeket is határozottan befolyásolta, így foglalható össze: „az én Párizsom a legemberibb minden városok között. Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város. Csak éppen mámorosabb és cifrább a többinél.” A századelőn Léda, a titokzatos, művészi város rejtelmeinek feltárója mellett a költő másik idegenvezetője az 1903 óta Párizsban élő Bölöni György író, kritikus volt. Ő és felesége, Itóka naplójegyzeteikben rögzítették az Adyval töltött napok, hónapok számtalan emlékét, a helyszíneket, ahol éltek, amelyeket bebarangoltak, ahol meghitt pillanatokat töltöttek.
1919-ben, Ady halála után a Bölöni házaspár – sok művészhez hasonlóan – újra, immár a világháború utáni Párizst választotta otthonául. 1925 őszén, amikor Kertész Andor (André Kertész) a francia fővárosba érkezett, már ott küzdött a megélhetésért, érvényesülésért Tihanyi Lajos, Zilzer Gyula, Czóbel Béla, Uitz Béla, Vértess Marcell, Medgyes László festő, Beöthy István, Csáky József szobrász, valamint Halász Gyula, a később Brassaï néven híressé vált fotós/képzőművész, a bábtervező Blattner Géza, a zeneszerző Harsányi Tibor. Hosszabb- rövidebb időt töltött a francia fővárosban Kassák Lajos, Illyés Gyula, Márai Sándor, Rejtő Jenő és József Attila is.
Az Années folles-nak nevezett őrületes korszakban, a különböző stílusok kavalkádjában, a kelet-közép-európai emigráns művészek hadának megjelenése idején indult André Kertész semmilyen izmushoz nem sorolható külföldi karrierje. Szinte azonnal meghódította Párizst, a művészvilág befogadta, s kézről kézre adta. (Példa rá a belga, a holland és az olasz avantgárd művészekről, Seuphorról, Mondrianról és Prampoliniről készített fotója.) Részese és önzetlen, házi fényképészi minőségében segítője lett a magyar művészek (Tihanyi, Blattner, Beöthy, Csáky, Brassaï) pályája alakulásának, miközben neve széles körben ismertté vált.
1927-ben kiállításon mutatta be fotóit az Au Sacre du Printemps Galériában, amelynek megnyitóján Paul Dermée belga költő felolvasta hozzá írott versét. Sorra jelentek meg fotográfiái francia és német lapokban, 1933-tól pedig könyvekben, albumokban adta közre az élet, az utca, a kávéházak apró, emberi dolgairól készített, lírai felvételeit. E sorba illeszthető Bölöni György Az igazi Ady címmel Párizsban, 1934-ben megjelent kötete, a szerző személyes emlékei alapján Ady párizsi életét megidéző, 16 eredeti Kertész-felvétellel.
A világhírű fotóművész Kertész Andor néven 1894. július 2-án született Budapesten. 125 éve született André Kertész, illetve Ady Endre halálának 100. évfordulójára emlékezik a világ. E két jelentős dátum az alkalom arra, hogy most rendezze meg a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből származó fényképekből az André Kertész kiállítást. Ennek itt és most annál is inkább helye van, mivel Kertész Adyt idéző Párizs sorozata nem épült be a nemzetközi ismertségébe, a teljes sorozat eddig egyben soha nem volt kiállítva.
A kiállítás koncepciója szerint a saját gyűjteményeiben (PIM, Kassák Múzeum, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet) található Kertészre vonatkozó fotókat és dokumentumokat tárja a nagy nyilvánosság elé a múzeum.
A Petőfi Irodalmi Múzeum szerencsésnek mondható: Bölöni György, Bajomi Lázár Endre, Kassák Lajos, Mirkovszky Mária és a Blattner Géza hagyatéka jelentős számú, több mint hetven Kertész fényképét juttatott a gyűjteménybe. A kiállításon az André Kertész által készített lírai, ellesett pillanatokat, tárgyakat, városrészleteket, portrékat, mozdulatművészeti képeket egészíti ki a néhány róla készült felvétel, levelei, hangja, és a párizsi tartózkodása egy évtizedének magyar vonatkozású dokumentumai.
A kiállítást megtekintve a francia fővárost benépesítő emigráns magyar művészek életébe is bepillantást nyerhetünk. Kiemelve Kertész és az író Bölöni György, valamint a festő Tihanyi Lajos barátságát, a sok közös együtt töltött alkalmat éppúgy, mint az újdonságával a francia avantgárd színházi életbe berobbanó Blattner-féle bábszínház előadásait, díszleteit, tagjainak felszabadult mulatozásait.
A Bölöni házaspár több könyvéhez is készített művészi fotográfiákat André Kertész. Legnagyobb közös munkájuk, Az igazi Ady című monográfiára, mely 1934-ben jelent meg Párizsban, Kertész 16 felvételével.
André Kertészt Bölöniné, Itóka vitte el a Club des Belles Perdrix (A szép fogolymadarak klubja) társaságába egy láthatóan jó hangulatú ünnepi vacsorájára 1930 körül. A 11 felvételből álló képsorozat szinte teljesen ismeretlen a nemzetközi Kertész-irodalomban.
Szintén kevésbé ismertek azok a budapesti felvételek, amelyeken a fotográfus a mozdulatművészet jeles műhelyének, a Szentpál Olga alapította mozdulatművészeti stúdió, a Szentpál-iskolának tagjait örökítette meg 1935-ben.
Kevésbe ismert fotográfiái és keletkezésük körülményeinek ismerete teszi teljessé a fotózsurnalizmus atyjának oeuvre-jét. Olyan kincsek ezek, amelyek méltó módon tudják értelmezni, árnyalni a nemzetközi érdeklődésnek örvendő kertészi életművet.
A PIM kiállítása egy korai felvételtől eltekintve a fotográfiák mind Kertész párizsi korszakából, az 1925–1935 közötti időszakból származnak. Az elsősorban Bölöni, Kassák és Mirkovszky hagyatékában fennmaradt fényképek közül több most kerül először a nagyközönség elé.
