Valencia után Madridban nyílik retrospektív André Kertész fotókiállítás a magyar soros EU-elnökség keretében. A tárlat egyszerre mutatja be a világhírű fotós életművének száz legfontosabb felvételét, nagy hangsúlyt fektetve életének három kiemelkedő helyszínén, Magyarországon, Franciaországban és az Egyesült Államokban készült felvételeire.
„Bármit hoztunk is létre, Kertész volt az első.” – Henri-Cartier Bresson
A művészettel foglalkozók körében szinte közhely, hogy Magyarország a két világháború között a fotóművészet területén a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok közé tartozott. André Kertész (Kertész Andor), Moholy-Nagy László, Brassaï (Halász Gyula) és Robert Capa (Friedmann Endre) alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre. Valenciában és Madridban Kertész életművének száz legfontosabb felvételét mutatják be.
André Kertész a XX. századi fotográfia egyik legeredetibb alkotója. Megteremtette és következetes meg nem alkuvással, gyakran megrendelői akarata ellenére is ragaszkodott saját stílusához, a fotószerű fotóhoz. Emberközpontú, lírai, szubjektív, mindenekfelett humanista látásmódja első fényképétől az utolsóig meghatározza életművét. Saját bevallása szerint nem tett mást, mint amatőr fényképes naplót vezetett az életéről. Azóta is sokan próbálták megfejteni, mi lehet hihetetlen népszerűségének az oka.
A fiatal fotós Kertész Andorként érkezik Párizsba 1925-ben, és tíz éven belül komoly hírnevet szerezve magának, André Kertészként távozik az újvilág felé, Amerikába. („Ami a nevemet illeti, a születési bizonyítványomban Andornak vagyok beírva, a feleségemnek «Andrisom», a testvéreimnek, barátaimnak Bandi. Parisban automatikusan nevem francia változatát használtam – André. És most már azt hiszem, hogy ezzel a névvel fogok meghalni.” André Kertész)
New Yorkban tölti életének döntő részét: a második világháború idején kérelmezi és megkapja az állampolgárságot. Magyarországot azonban nem felejti el, ahogy kedvelt Párizsát sem, amerikai létében is örökre külföldi fényképész marad, különc, gyakran meg nem értett, időnként kompromisszumokra kénytelen alkotóként.
Kertész életének utolsó szakaszában többször is visszatért Magyarországra, megpróbálta megtalálni gyermekkori helyszíneinek szereplőit, kevés sikerrel. Ekkor is fényképezőgépével az újat, a mást kereste. Idős korára is megmaradt az a tökéletesség utáni vágya, mely minden képében fellelhető és amitől elmondható róluk, hogy André Kertész képek.
Életműve azóta is például szolgál a fotográfusoknak, s egyetlen fotótörténettel foglalkozó könyvben sem lehet megkerülni nevét, mely egybeforrott a humanista fényképezéssel.
Kiállítás időpontja: 2011. február 14. – április 10., Madrid, helyszín: Fundación Carlos de Amberes, Madrid (A rendezvény kurátora, Baki Péter.)
