Egyszer Scipio Nasica szerette volna meglátogatni barátját, a költő Quintus Enniust…
Scipio Nasica római hadvezér a ház ajtajában azonban az egyik rabszolga közölte vele, hogy gazdája nincs otthon. Bár a látogató az ajtón belesve észrevette a sötétben megbújó Enniust, mégis szó nélkül távozott.
Nem sokkal később a költő akart Scipio Nasicával beszélni.
– Nincs itthon! – kiáltotta ki a házigazda a meglepett látogatónak.
– Nem hiszem! Megismertem a hangodat! – válaszolta kisvártatva a költő.
– Hát, te sem vagy valami jó barát! – vágott vissza amaz. – Én hittem a rabszolgádnak is, te pedig nem hiszel nekem sem.
