Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – A “bikahangú” Magóg című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – A “bikahangú” Magóg

Szerző: / 2020. szeptember 15. kedd / Kultúra, Irodalom   

A magyarság őseire néhányan büszkébbek, mint mások…

Középkori krónikásaink az Árpád-házat bibliai ősöktől, így Góg és a „bikahangú Magóg” ivadékaitól vezették le. Az ilyen délibábos őskutatás divatos volt még a 18. században is.

A császár (akinek mint Habsburgnak szintén voltak az Árpád-házból való ősei) megszólítja egyik bécsi magyar nemes testőrét, a honfoglaló Divék nemzetségből való Magyamagybossányi nemes Bossányi Mózes uramat:

– Az Árpád-ház, ugye, a bikahangú Magóg ivadéka?

A gúnyt elértő magyar nemesúrfi így felelt:

– Felséged nemes famíliámnak atyjafia, vannak Árpád-házi ősei, mint nemes famíliámnak, tehát Felséged is tudja, hogy Felséged is a bikahangú Magóg ivadéka, mint jómagam is, la!”

 

A Gőg és a „bikahangú” Magógról való história csendül fel a honfoglalás kori birtokosnemes családból származó szilágysági Diósadi nemes Ady Endre egyik keleti magyar öntudatot sugárzó költeményében is. („Góg és Magóg fia vagyok én…”)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek