A magyarság őseire néhányan büszkébbek, mint mások…
Középkori krónikásaink az Árpád-házat bibliai ősöktől, így Góg és a „bikahangú Magóg” ivadékaitól vezették le. Az ilyen délibábos őskutatás divatos volt még a 18. században is.
A császár (akinek mint Habsburgnak szintén voltak az Árpád-házból való ősei) megszólítja egyik bécsi magyar nemes testőrét, a honfoglaló Divék nemzetségből való Magyamagybossányi nemes Bossányi Mózes uramat:
– Az Árpád-ház, ugye, a bikahangú Magóg ivadéka?
A gúnyt elértő magyar nemesúrfi így felelt:
– Felséged nemes famíliámnak atyjafia, vannak Árpád-házi ősei, mint nemes famíliámnak, tehát Felséged is tudja, hogy Felséged is a bikahangú Magóg ivadéka, mint jómagam is, la!”
A Gőg és a „bikahangú” Magógról való história csendül fel a honfoglalás kori birtokosnemes családból származó szilágysági Diósadi nemes Ady Endre egyik keleti magyar öntudatot sugárzó költeményében is. („Góg és Magóg fia vagyok én…”)
