Sikeres színdarabjai után filmet is rendeltek Tabi Lászlótól…
Tabi be is mutatta filmötletét a filmgyár dramaturgjának, aki nem fárasztotta magát a sztori elolvasásával, csak azt kérdezte:
– Árulja el, hogy ki vetkőzik majd a filmben? – Nem vetkőzik benne senki – válaszolta Tabi.
– Nézze – okította ki a dramaturg –, én csak sikerfilmekhez adom a nevem. Ez manapság vetkőzés nélkül nem megy. Ebben a szellemben írja meg a forgatókönyvet.
Tabi megírta a forgatókönyvet és elküldte a dramaturgnak, aki meglepően lelkesen dicsérte a művet:
– Kolosszális!
– Ugye? Pedig nem vetkőzik senki.
– Hogyhogy nem vetkőzik senki? Hiszen épp az a zseniális benne, hogy mindenki vetkőzik! Nem vette észre?
– Ez valami tévedés lehet. Valóban a Heten a Himalája ellen című filmnovellámról van szó?
– Arról.
– Akkor miért vetkőznének?
– Hogyhogy miért? Hiszen ahogy másznak fel a Himalájára, ahol egy-re nagyobb a meleg, és emiatt vetkőznek. Mire a csúcs közelébe jutnak, már csak kombiné van rajtuk. Amikor felérnek a csúcsra, már csak bikini van rajtuk. Némelyiken az sincs, de ők majd háttal állnak a nézőknek.
– Van egy kis probléma. Mennél feljebb jutnak a nők a Himaláján, annál hidegebb van. Tehát nemhogy vetkőznek, de egyenesen öltöznek. Mire feljutnak, teljesen be vannak bugyolálva.
– Ez komoly? Egyre hidegebb van felfelé? – Hát persze. Baj?
– Nagy baj. De tudja mit? Ha felfelé egyre hidegebb van, akkor lefelé egyre melegebb. A nők tehát nem fel fognak mászni a Himalájára, hanem le fognak mászni. És mire leérnek, bikiniben lesznek. Írja át ebben az értelemben!
Tabi természetesen nem vállalta a feladatot, ezzel is válaszolva egy akkoriban felvetett kérdésre, hogy „Miért rosszak a magyar filmek?”
