A Bizánc bemutatóján frenetikus siker volt. Herczeg Ferenc, a mű szerzője alig győzte a függönyözést.
1904-ben a közönség megérezte, hogy nem a mának szánt színdarabot lát, hanem olyan időálló művet, amely mindaddig a Nemzeti Színház műsorán marad, míg első prózai színházunk homlokán a nemzeti jelzőt viselheti.
Herczeg Ferenc, akinek sikere botránnyal indult – egy balszerencsés párbaj során megölte ellenfelét, amiért börtönbüntetést kapott -, a zárkában kezdett el írni. Az úriember Herczeg minden egyes bemutatója előtt reszketett a félelemtől: megértik-e és élvezik-e a nézők mindazt, amit megírt.
A második felvonás után, sokan siettek a páholyába visszatérő szerzőhöz, és lelkesülten gratuláltak neki. Közöttük volt egy előkelő fiatal hölgy, aki mindkét kezét nyújtotta a Bizánc írójának, majd elragadtatva annyit mondott:
– Igazán csinos, amit írt, nagyon jól mulattam!
A Bizánc című darabot 1904-ben írta Herczeg Ferenc. Még abban az évben bemutatta a Nemzeti Színház, a következő három évtizedben pedig hatszor újították fel az előadást.
