Maurice Ravel nagyon egyedi balettzenét akart írni Ida Rubinsteinnek…
Mielőtt 1928 januárjában észak-amerikai turnéjára indult, Maurice Ravel beleegyezett, hogy balettzenét írjon barátjának, Ida Rubinsteinnek. Az orosz táncosnőnek és színésznő azt kérte, hogy a mű legyen „panaszos és egyhangú”, ahogy az arab ihletésű spanyol dallamok is.
Ravel régóta játszott a gondolattal, hogy egyetlen témából olyan kompozíciót építsen, amely a harmóniára és a hangszeres találékonyságra épül. A Bolero híres témája végül a Saint-Jean-de-Luz-i nyaraláson vetődött fel benne.
Ravel már éppen azt tervezte, hogy elmegy úszni, amikor odahívta egy barátját a zongorához, és egyik ujjával lejátszott egy dallamot, majd megkérdezte:
„Nem gondolja, hogy ez a dallam nagyon erős hatással bír? Megpróbálom többször is megismételni minden további átírás nélkül, fokozatosan növelve a zenekart, amennyire csak tudom.”
Ravel mércéje szerint a darab gyorsan, öt hónap alatt elkészült, Rubinstein már várta a koreográfia miatt.
A Boléro első előadását 1928. november 20-án tartották a párizsi Opérában. A premieren a közönség egyszerre ujjongott és szörnyűködött, amit Ravel a Bolero megértése jelének vett.
Bár Ravel a Bolerót tartotta az egyik legkevésbé fontos művének, mindig is ez volt a legnépszerűbb műve.
