Mint abban az időben minden író, színész és színigazgató, Beöthy László, a Nemzeti Színház direktora is a New York-ba járt, és persze Gárdonyi Géza is, aki akkoriban a jó bort úgy megbecsülte, mint más író a múzsáját.
A Nemzeti Színház fiatal igazgatója, Beöthy László nagyon szerette volna, ha Gárdonyi Géza – akinek Göre Gáborral nagy sikere volt – paraszt tárgyú darabot ír a számára. Úgy vélte, hogy a divatjamúlt, immár hamis és émelygős népszínmű helyét új műfajnak kellene elfoglalnia, amelynek megteremtését az Egri csillagok méltán híres írójától remélte.
Csakhogy Gárdonyi kitanulta már az írói szakma hátulütőit, csak akkor volt hajlandó megírni a darabot, ha kétezer forint előleget kap.
– Előlegbe kétezer, Lacikám, se több, se kevesebb. Itt van ez a jó bor, iszogatom, iszogatom…
Beöthy nagy kínnal összekapart ezer forintot, de Gárdonyi makacsul szorongatta a boros poharát és ragaszkodott a kétezerhez. Az igazgató végül elment a Fészek klubba, leült a bakkasztalhoz és a nála lévő ezer forinttal bankot adott.
Nyert.
És ekkor történt a nagy csoda. Az a Beöthy László, akit csak a hajnal tudott a kártyaasztaltól elmozdítani, az első megnyert tét után felállt és befejezte a játékot.
– A bank elvonul! – pattant fel székéről.
Futott a New York-ba Gárdonyihoz, aki még mindig a bor mellett ült.
– Itt a kétezer forintod, Géza uram. Mikor kapom a darabot?
– Hat hét múlva.
És hat hét múlva Beöthy kezében volt A bor című háromfelvonásos kézirat.
