Gálvölgyi János jó tanácsot kapott a kor színészóriásától…
– Ilyen ripacs módon nem lehet meghajolni! Ez nem a Ki mit tud?, ez nem a Kamara Varieté. Szerényebben, sokkal szerényebben! – zengte Kazimir, és én tűrtem – mit is tehettem volna mást? Mindenre, amit tudtam, amivel sikerem volt, azt mondta, hogy rossz. Gyűlöltem akkor.
Az egyik este a Rátkai Klubban ültem. Olyan minden mindegy napom volt. De az élet ilyenkor egy-egy csodás pillanattal mindig képes volt átsegíteni a keserű perceken, keserű órákon. Odalépett hozzám Kálmán György, a kor meghatározó színészóriása. Beszélgettünk. Ha jól emlékszem, konyakot ivott, majd miután figyelmesen végighallgatta egy diák csalódott monológját, mélyet szippantott cigarettájából, és fantasztikus orgánumával csak annyit mondott:
– Mindent csinálj úgy, ahogy kérik, de ne felejts el semmit! Bírd ki ezt a pár évet, és utána úgyis te leszel a Gálvölgyi.
Forrás: Gálvölgyi János: Jókedvet adj!
