Eötvös Károly is lejegyezte, mivel járt, ha valaki összedolgozik Sobriékkal…
Rátót lakóiról beszélik, hogy kovácsuk egyszer rossz fát tett a tűzre, összedolgozott Sobriékkal, s emiatt a nemes vármegye egy kissé föl akarta akasztani. Nosza, fölkerekedtek erre a rátótiak, megkötöztek két takácsot s bevitték az alispánhoz.
— Tekintetes alispán úr, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk, mert annál az egynél nincs több. Őt csak tessék hazaereszteni, de hogy a közigazságban hiányosság ne legyen, hoztunk helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy tizenkettő. Ezért nem lesz kár.
*Eötvös Károly anekdotája (Utazás a Balaton körül, 1901). Αz utóbbi két évszázadban lejegyzett megszámlálhatatlan változata hol a székelyekhez, hol a rátótiakhoz, hol pedig a cigányokhoz és a zsidókhoz fűzi ezt az esetet. Mindenkiben valamilyen mesterember feláldozásáról van szó. A szövegeiből arra lehet következtetni, hogy ez az ártatlan tréfálkozás minden nép kedélyvilágának közös tárgya.
