Csehov nem hitt tehetsége erejében…
Csehov érzékeny, kíváncsi, jó humorú és csendes ember volt, akinek életfelfogása jelentősen eltért kortársainak komor és erkölcsileg merev hagyománykövetésétől. Hogyan sikerült egy ilyen „csendes embernek” túlélnie a körülötte zajló világot?
„Ha van olyan ajándékom, amelyet tiszteletben kell tartani, az az, hogy már megszoktam, hogy jelentéktelennek gondolom magam” – írta egy nála idősebb regényírónak, aki felkérte egy művének elolvasására.
„Dárga barátom, hogy lehetne egy alacsony rangú emberről írni?” – hangzott a válasz, mire Csehov így reagált:
„A múltunkban senki sem foglalkozott azzal az önmegtagadással, amelyet az alacsonyabb rangúak – a jobbágyok és utódaik a feudális kötődés orosz változatának rabjai – magukban hordoztak. Próbáljon írni egy történetet arról, hogy egy fiatal férfi, egy jobbágy fia tiszteletreméltó rangot kap, a papok kezét csókolnak neki, mások ötletei előtt fejet hajt, hálás minden elé vetett kenyérhéjért… Írjon arról, hogy ez a fiatal férfi cseppenként ledobja magáról a rabszolgasorsot.”
Forrás: Csehov: Korunk történetei – novellaválogatás, Boris Fishmann bevezetésével, 2018
