Füst Milán, a zord – így jellemezte jó barátja, Karinthy Frigyes az Így írtok ti című művében a Nyugat egyik legnagyobb szerzőjét. A beteges, hipochonder és magának való Füst íróvá válás útja csak látszólag volt könnyű. Bizony neki is több ajtón kellett bekopognia, mire elismerték.
Füst Milán számára minden egyes leírt sor gondokat adó feladat volt, műveit nem engedte ki könnyen a kezéből. Első versével Kiss Józsefhez, a Hét szerkesztőjéhez kopogtatott be.
– Nem tudom most elolvasni – mondta Kiss József kezdő pályatársának. -, mesélje el a tartalmát.
Lírai vers tartalmi kivonatával nehéz kirobbanó sikert aratni. Füst Milán esetében sem tört meg ez az aranyszabály. Miután a Pesti Hírlapnál is a „nem közölhetők” közé szorult, Osvát Ernővel került össze. Egy novellát vitt neki. Osvát elolvasta az első oldalt és megállt.
– Nem is kell tovább olvasnom ahhoz, hogy megállapítsam: maga tehetséges ember.
Osvát viszont Osvát volt. És az Osvát Ernő-fajta szerkesztők szinte még a jó íróknál is ritkábbak voltak. Füst Milán rettegése és tisztelete pedig a legendás szerkesztőtől annak haláláig fennmaradt.
