Szép Ernő ritkán volt pénztelen, de olyankor inkább éhezett, mintsem kölcsönt kérjen. Öntudatosan és felháborodottan azt is visszautasította, hogy kéretlenül adjanak neki, hisz reménye sem igen volt a visszafizetésre. Karinthy kis csalással próbált segíteni rajta.
Barátai egy ilyen alkalommal már nagyon aggódtak érte, s nem tudtak mást kieszelni, mint hogy fogadnak vele és úri módon elvesztik a tétet. Író- és költőtársuk azonban pénztelen emberként rendre kitért minden fogadás elől, míg csak végül egy lehetetlen üggyel nem álltak elő.
Karinthy Frigyes azt állította, hogy valami gondolatfürkész tanfolyamot végzett, s azóta már olvasni is képes mások agyában. A többiek letromfolták, s miután hárman négyen elmondták, hogy nem hisznek a dologban, Szép Ernő is megszólalt:
– Ez képtelenség!
Karinthy azonnal lecsapott rá, s egy komoly összegű fogadást ajánlott, hogy három kérdésből kibarchobázza,
mire gondolt. A fogadás megköttetett, Karinthy kivonult. Mivel azonban a fene nagy öntudatosságért meg akarta leckéztetni áldozatát, megbeszélte a pincérrel, hogy az kihallgatja, s megmondja neki a feladványt.
– Anyacsavar – hozta a hírt a pincér, mire Karinthy bement s hosszasan szemezett a versenytárs Szép Ernővel.
– Tárgy? – kérdezte.
– Igen – jött a gyors válasz.
– Apacsavar? – ez volt a második kérdés.
– Nem – hangzott a riadt felelet.
Karinthy ezután perceken keresztül szemezett Szép Ernővel, aki lesápadt s veszettül verejtékezett. A kétségbeesés ráncai jelentek meg a homlokán. Hiszen innen már csak egy ugrás a megfejtés. Lehet, hogy csakugyan gondolatolvasó? Egy vasam sincs, amiből megadnám – cikáztak a gondolatai. Karinthy egy idő után kaján mosollyal bólogatni kezdett – ez is eltartott fél percig -, majd végre megszólalt:
– Akkor feladom.
