Prielle Kornélia az ötvenes évek elején valami házasságtörés francia drámában játszott. A darab legizgalmasabb jelenete az volt, mikor a gróf, a férj, váratlanul megérkezik, s a lakáj bejelenti jöttét a szerelmes párnak.
Ennek a lakájnak a szerepe csak ez a három szó volt: „A gróf megérkezett.” Játszotta pedig egy derék kardalos, akit ama szomorú napokban fölöttébb gyötört a honfiúi búbánat, és gyakorta keresett enyhülést a boritalban. Teljesen elázva érkezett a színházba az ötödik felvonásra, de azért mégis fel tudott valahogy öltözni s az ügyelő, mikor elérkezett a végszó, belökte a színpadra.
A sok lámpa, az ezer fej megzavarta a szegény ember agyvelejét. Kapja magát, a súgólyuk elé támolyog, beleveti magát nagy úri módon valami zsöllyeszékbe és – egyet köp.
Prielle Kornélia látja a rettenetes veszedelmet. Itt csak rögtönzés segíthet!
– Baptista! – rebegi elhaló hangon. – Baptista! Nemde ön azt jött bejelenteni, hogy a gróf megérkezett!
– Nem biz én, ténsasszony! – szólott Baptista rendületlenül.
A kárpitot leeresztették. És ez a francia darab befejezte színi pályafutását, legalább minálunk.
