Tolsztoj még aggkorában is szeretett sétálni. Már nyolcvan éves is elmúlt, amikor egyszer megszokott sétáiról kérdezték…
– Amikor lóra ültem, 79 évesnek éreztem magam; amikor a sövényhez értem, alig éreztem 70 esztendőt. Következtek az erdők, halastavak: egyszerre 40 éves lettem. Visszatérve bizony nem voltam több 13 évesnél.
– Akkor a kor nem is számít? – kérdezték az írót.
– Mily szép dolog 80 esztendősnek lenni. Az ember már nem sző terveket, nem fogadja meg, hogy ezt meg azt végzi el, hanem gondtalanul éli világát.
