A kiotói Ankogudzsi apátja nagyon szerette az édességet. Szobájában, egy bödönben tartotta a nyalánkságot, s nehogy a fiatal növendékek kísértésbe essenek. Társait kicsit megtévesztette.
Ankogudzsi apátja azt mondta Ikkjúnak és társainak:
– Ez az édesség jót tesz a felnőttnek, de ha gyermek eszik belőle, annak halálos méreg!
Ikkjú természetesen egy pillanatra sem vette komolyan a figyelmeztetést, s az első adandó alkalommal kiürítette a bödönt. Aztán földhöz csapta az apát teáskészletének egyik darabját, és könnyek között várta a mester visszajövetelét.
– Miközben az Ön nagyra becsült szobáját takarítottam – adta elő hüppögve –, szerencsétlen módon eltörtem ezt az értékes csészét. Elkeseredésemben lenyeltem egy darabot a méregből, de az nem akart hatni. Ezért mindet megettem, hogy bizonyos legyek bűnhődésemben. De így sem sikerült meghalnom. Most tehát arra kérem tisztelettel, hogy bocsásson meg nekem!
