„Arany János, a világ egyik legnagyobb költője, a legbecsületesebb embere…” Petőfi Sándor így írt jó barátjáról, a nyugodt természetű Aranyról, akit nem egy ízben meglátogatott Nagyszalontán.
Arany János Nagyszalontán jegyzősködött már jó ideje, amikor, egy tanácsbeli ezt kérdezte tőle egyszer:
– Hogy lehet az, hogy nemzetes jegyző úr szájából soha egy adta-teremtettét nem hallunk?
Arany kurtán és nyugodtan válaszolt:
– Nem szokásom.
– Hát ha nagyon megharagszik? – firtatá a tanácsbeli.
– Akkor hallgatok – feleli Arany.
– De ha nagyon, de nagyon megharagszik?
– Akkor még jobban hallgatok – mondja Arany, s ezzel be is érte a tanácsbeli.
