Egyszer a három tanítvány, Nan-csüan, Hszi-tang és Paj-csang elkísérte Ma-cu mestert egy holdfényes sétára.
– Mit gondoltok – kérdezte Ma-cu –, mire lehetne legjobban kihasználni ezt az időt?
– A szövegek tanulmányozására – szólalt meg elsőnek Hszi-tang.
– Kiváló alkalom az elmélkedésre – javasolta Paj-csang.
Ilyen válaszok hallatán Nan-csüan megfordult, és faképnél hagyta őket.
– A szövegeket meghagyom Hszi-tangnak – mondotta a mester –, Paj-csang pedig valóban tehetséges elmélkedő. De Nan-csüan lépett túl a hívságokon.
Nan-csüan csan mester Csengcsouban született. 795-ben, 47 éves korában remetekunyhót épített magának a Nancsüan-hegyen, Csicsouban, és nem jött le a hegyről harminc évig. 828-ban Hszüancseng tartományi kormányzója, Lu-keng (764-834) hallott a mesterről, és maga is tanítványként járult elé. Ettől kezdve sereglettek köré a tanítványok.
„Leáldoznak a csillagok és elhomályosulnak a lámpafények, ne mondjátok, hogy egyedül én vagyok az, akinek jönnie és mennie kell” – szólt tanítványaihoz egy nap, 835 elején, és örökre lehunyta szemét. Nyolcvanhetedik évében járt.
