Charles Dickens szenvedélyesen szeretett horgászni. Hosszas órákat töltött a parton, kezében a bottal, mégis ritkán fogott halat.
Házához közel, a folyó partjának mindig ugyanazon a helyen üldögélt, kivetett horoggal, elmerülve gondolataiban, újabb regényén elmélkedve.
– Dickens úr – szólította meg egyik ismerőse -, itt nehezen akadhat hal a horgára. Ott a malom mögött azonban hemzsegnek a halak; ha ott próbálná meg, percenként kapná be a horgot egy-egy hal.
– Köszönöm a jó tanácsot, kedves barátom – felelte Dickens elpirulva -, de az borzasztóan zavarna.
