Mikszáth Kálmán mesélte el a történetet, amikor Horváth Gyula képviselő egy ízben valami cikket vitt föl az Ellenőrhöz, melyet Hindy Árpád szerkesztett.
Hindy átvette a kéziratot, gyorsan átfutotta, valamit korrigált bele, s aztán átadván a papírszeleteket a főszedőnek. Tovább diskurál a vendégeivel.
Egy félóra múlva Horváth fölkelt s távozni készült, de előbb odafordult a Mikszáthoz és a szerkesztőhöz, Hindyhez:
– Szabadna még egyszer kérnem a kéziratomat?
– Sajnálom – felelte Hindy –, de a kézirat már lement a nyomdába.
– Mindegy az, mégis csak látni szeretném.
– De bocsánat, képviselő úr, a kéziratot odalenn darabokra vágták, s így most bajos volna összeszedni. De méltóztassék meghagyni, hol vacsorál, és akkor odaküldöm a kefelevonatot.
Horváth Gyula kissé bosszús mozdulatot tett.
– Nem, én a kéziratot szeretném látni.
– De minek?
– Úgy láttam, valamit javítani tetszett az írásban, s most már kíváncsi vagyok, mi volt ez a korrektúra?
Hindy szégyenlősen babrált a papirosok közt.
– Ó, semmi – dörmögte –, egyszerű tollhiba, semmi az. Tévedésből ezt a szót, hogy állam, egy l-lel és két m-mel írta a képviselő úr… Én tehát kihúztam az egyik m-et és hozzáírtam egy l betűt…
Horváth gondolkodva simította végig homlokát és cigarettára gyújtott.
– Hm – mondta bizonyos jóakarattal és leereszkedéssel –, hát iszen nem baj, ez sem baj… Ha már ki tetszett javítani, hát így is jól van…
Lejegyezte: Mikszáth Kálmán
