Milyen volt Babits Mihály humora? Tersánszky Józsi Jenő szerint „csupa élénkség és majdnem szabadosság” jellemezte, márpedig ő közelről ismerte…
„Babitsot nehezen ismerte volna meg valaki most, ha csak nagyobb társaságban látta. Az a Babits egy érezhetően kötelező nyájassággal, szinte gépemberként mozgó, merev, magára vigyázó egyén volt. És most? Csupa élénkség és majdnem szabadosság.
Meséli, hogy a rendfőnök, mert kipuhatolta tőle, hogy játssza a tarokkot, hát a legmagasabb kitüntetésben részesítette, amikor bevette őt a rendes esti játszmából kimaradt negyedik játékosnak.
Irigyelt helyzet egy félig-meddig tacskó tanárka számára!
Na, de hát a rendfőnök társaságának tarokkja szerény pénzbe ment. Csak nem egy kis tanárnak. A sovány fizetését a nyerés-vesztés változó forgatagában egy-két nap alatt elvesztette. Haza kellett írnia családjának támogatásért. De ha a hazai támogatás is elúszott? És a következő is? Mi legyen!?
Babits Mihály számot vetett a helyzettel. Egyik este, a játszma előtt, megkezdett, nagy irodalmi munkájára hivatkozott a rendfőnöknek, és bocsánatát esdte, hogy kilép a négyesből.
Micsoda-a-a? A főnök magánkívül lett! Ilyesmi aztán nincs! Majd a nyári szünet való arra, hogy irodalommal foglalkozzék egy tanár.
Csűrés-csavarás, ötölés-hatolás, végül is Babits kibökte visszavonulása okát:
– Ugyan! – legyintett erre a főnök: – Ezen aztán segítünk. Majd találunk módot arra a Rendnél, hogy a veszteséged arányában emeljük a fizetésedet, és kapsz pénzes látszatmunkát!… Gyere csak, osszál!
A különterem visszhangos a kacagástól. Babitsot újabb történetre unszolják. Erre elmeséli egy vadászkalandját az erdélyi havasokban, egy olyan borzasztó rozoga fegyverrel, amitől jobban félt, hogy el kell sütnie, mint a farkastól…
A hatás ugyanaz. Dűl mindenki őszintén a nevetéstől.
Íme, itt volt Babits Mihály, a kitűnő humorista! Csak nem szakmai elrendezés léptette föl, és nem csinált rajongás emelte pajzsára.”
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
