Egy feledhetetlen korban az irodalom vezérévé, nagyhatalmú mumusává vált, véleménye sorsokat formált, holott ő is „csak” esendő ember volt. Babits Mihály költő, író, műfordító, akadémikus 130 éve született.
Rossz ember nem lehetett, hiszen krimirajongó volt, falta a bűnügyekről, véres jelenetekről szóló regényeket, de örömmel olvasta a már-már pornográfiát súroló erotikus műveket is, rajongott Bartókért, szeretett a Nyugat kritikusaival, köztük Schöpflin Aladárral sörözni a lugas alatt, élvezettel játszott Ildikó lányával, síelt és napfürdőzött, és rengeteget dolgozott. Mert vannak költők, akik csak akkor költők, amikor írnak, mikor rájuk jön a közlékenységnek ez a könnyen elillanó ingere, hogy gondolatait, érzelmeit művészi formában öltse testbe, ám máskor, más vonatkozásban teljességgel hétköznapi ember. Babits a munkáért élt, és a munka éltette. Ellenben másokkal, ő minden pillanatában és minden ízében költő volt, mindenre, ami érte költőként reagált. Babits Mihály költő, író, műfordító, akadémikus 130 éve, 1883. november 26-án született Szekszárdon.
„Ki állapítja meg az események igaz összefüggéseit?
A regényíró nagyzol, pontokat köt össze, melyek a valóságban külön állnak; s elhanyagolja a pontokat, melyek rajzába nem illenek.” Babits Mihály: Halálfia)
A budapesti egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, de a franciát hamar a latinnal cserélte fel. Nyelveket, esztétikát, filozófiát tanult, érdeklődött a modern külföldi irodalom iránt, rendkívüli műveltségét tanárai is elismerték. Egyetemi évei alatt kötött életre szóló barátságot Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. A diploma megszerzése után vidéken tanított, 1911-ben került Újpestre gimnáziumi tanárnak. Kis önképző kört alapítanak, aminek elsősorban az ad jelentőséget, hogy Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, ez az új nemzedék lett csakhamar eljutott az első vonalba, majd rövid időn belül kiegészültek a nagyváradi góccal (Ady Endre, Bíró Lajos, Nagy Endre). 1902-től megjelenő verseire és műfordításaira figyelt fel Ignotus Pál, így a Nyugatnak 1908-as indulásától kezdve munkatársa, 1916-tól szerkesztője, majd főszerkesztője.
Még azok sem tudtak mit kezdeni rendkívüli tehetségével, akik felfedezték őt, Ignotus első cikkén is érződik a habozás – mintha idegennek érezte volna az irodalomban a költészetnek ezt a módját, melyet Babits művelt. Példát mutatott és példaképpé vált.
Valóban kitűnő formaművész, a technika tökéletes mestere volt s kivételes irodalmi és filológiai műveltséggel bírt. Korai művein az antik kultúra hatása érezhető, már ekkor is, miként minden további írásában, formai igényesség jellemezte. Szemléletének konzervatív vonásai főként a kultúra értékeinek őrzésére vonatkoztak. 1911-ben fogott bele legnagyobb műfordítói munkájába, Dante Isteni Színjátékát ültette át magyarra. Jelentős műfordítása még Shakespeare-től A vihar, Baudelaire-től A romlás virágai (Szabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal közösen), Szophoklész Oidipusz királya és az Erato című gyűjtemény.
Drága Mis, ki párban magányban
Ady halála mélyen megrendítette az egyre magányosabb Babitsot, és egy nehéz terhet kapott: Adyné Boncza Berta ragaszkodását. A fiatalasszony önmagát keresve mindig egy idősebb művész támogatását igényelte, férje halála után Babitsot választotta. Találkozgattak, leginkább leveleztek: furcsa, se veled-de nélküled szerelem szövődött. Az volt-e egyáltalán? Babits sejteti, hogy igen. 1920-ban Költészet és valóság című írásában Babits így írt a Csinszkával való szakításáról:
„Néha már öröm volt ő és szabadulás – de én becsuktam szemem az örömre, és hátat fordítottam a kinyílt ajtóknak. Ó, mikor adtam neki lelkemet úgy, ahogy érdemelte? Százféle tépett lélek volt ez akkor; – s azon fáradtan egy világ élményeit kellett átélnie. A hajószobát elkapta a tenger. Darabokra tört bennem a holt szépségek szobra is; s ezer cserepe csak sebezte azt, aki hozzám nyúlt. Ó, mennyiszer megsebezte őt is!”
A tízes évek közepén az egyébként zárkózott költő egyre inkább a társadalmi kérdések felé fordult. A világháború kitörése után pacifista nézetei miatt felfüggesztették tanári állásából. Lelkesen támogatta az őszirózsás forradalmat, a proletárdiktatúra idején a budapesti tudományegyetemen tanított, ezért később megfosztották tanszékétől, és nyugdíját is megvonták. 1921-ben megnősült, Tanner Ilonát vette el, aki Török Sophie néven ismert írónő volt. Gyermekük nem született, Sophie öccsének kislányát, Ildikót fogadták örökbe. „Az író mindig egyedül van” – írta Babits. Ezt pedig Ilona jegyezte fel: „Mihály megajándékozott az Erato ritka kötetével és ezt írta bele: a szerelem könyvét, szerelmesemnek…”
„Én elviseltem, hogy nem ketten vagyunk a házban: ott van mellettem harmadiknak a Munka.” Babitsnak helyzeténél fogva különösen kényes lehetett feleségéről nyilvánosan ítélkezni, nyilvánvaló előnyökben részesíteni. Elfogultsága ugyanakkor elkerülhetetlen és lélektanilag érthető is. “Mióta felesége vagyok, szinte ő a cenzorom, csak most sokkal szigorúbb. Nagyon sokáig nem engedett át semmit a cenzúrán, de most már Babits Mihálynak is kezdenek tetszeni – Babits Mihályné versei.”
„Magad emésztő, szikár alak!”
1927-ben jelent meg legjelentősebb regénye, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai. Egy év múlva közölte a Nyugatban Az írástudók árulása című tanulmányát, melyben Julien Benda azonos című könyvére (1927) reagált. Az értelmiség felelősségét ostorozó írás óriási visszhangot keltett. Beérkezett, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, majd a Baumgarten alapítvány kurátora lett. Döntő szava volt abban, kik kapják a Baumgarten-díjat.
Az irodalomtörténészeknek kedvelt témája, hogy miért nem kapott József Attila Baumgarten-díjat. (A félreértések elkerülése érdekében meg kell említeni, hogy József Attila fődíjat ugyan nem kapott, de 1935-ben és 1936-ban is jutalomban – ahogy akkoriban nevezték: „kisdíjban” – részesült. Az évdíjat csak halála után, 1938-ban ítélte oda neki az alapítvány. Ám amikor 1937. november 4-én Balatonszárszóra utazott, már biztosra vehette, hogy a következő év januárjában ő veheti át a 3000 pengős „nagydíjat”.) Babits elismerte József Attila rendkívüli tehetségét, de viszonyuk feszült volt. József Attila bírálatban, versben is támadta Babitsot, majd több versben is bocsánatot kért tőle: „Magad emésztő, szikár alak! / Én megbántottalak” (1933). 1935-ben pedig szerencsétlen időpontban, a kuratórium döntése előtti napokban jelent meg Babits Mihálynak ajánlott verse (Én nem tudtam).
Folyóirat-szerkesztőként szívesen adott helyet a népi költők és a fiatalok műveinek, de idegenkedett a szocialistáktól és a nyílt, egyértelmű politizálástól.1937 áprilisában daganat okozta gégeszűkületet állapítottak meg nála, állapota a műtét után csak átmenetileg javult. A fenyegető háború és súlyosbodó betegsége arra késztette, hogy kilépjen elefántcsonttornyából, és hitet tegyen: az 1940-ben megjelent bibliai témájú, jelképes elbeszélő költeménye, a Jónás könyve emberi és művészi fejlődésének összefoglalása. 1941 márciusában még megtartotta akadémiai székfoglalóját, de ezután szinte teljesen beszédképtelen lett, 1941. augusztus 4-ére virradó éjjel halt meg Budapesten.
2001 decemberében bejegyezték a Magyar Örökség Aranykönyvébe. 2008 novemberében, születésének 125. évfordulóján, köztéri szobrot állítottak tiszteletére Budapesten, a Vérmezőn és Szekszárdon. Más városokban is szobrok idézik fel alakját, utcák, terek, iskolák őrzik nevét. 2013 augusztusában adták át szülővárosában a róla elnevezett kulturális központot.
Felhasznált irodalom:
Kedves Csinszka! Drága Mis!, Noran Könyvesház
Sárközi Mátyás: Párban magányban, Noran Könyvesház
Rockenbauer Zoltán: Csinszka lehunyt szemei
