Gyönyörű kertjében sétálni indult gróf B. József; de előbb odaadta új inasának Teleki József a Hunyadiak kora művének egyik kötetét, hogy vágja föl.
A legény jól ismerte urát, és tudta, hogy B. gróf igencsak kedveli a könyveit. Kezébe vette a könyvet, nézte, nézte, s eltöprenkedett magában:
– Bizony kár ezért a szép könyvért, de hát hiába, a nagyságos úr parancsolta.
Azzal kezébe vette a kést. Azonban pont akkor arra vetődött a szakács, mire az inas odaszólt neki:
– Van-e magának valami rossz könyve? Mert ezt a szépet sajnálom így elprédálni.
– De tán nem is azt mondta a nagyságos úr?
– De bizony azt mondta.
– Akkor hát csak vágja föl.
A gróf nemsokára feljött a kertből, karosszékbe ült, s kérte a könyvet, hogy kedvére olvashasson. S mit vitt a legénye? A fidibusznak fölvágott könyvet.
– Aztán nincs-e igazam – szólt a szelídlelkű gróf –, ha cselédeimben íly nagyon megbízom.
Kőváry László után
