Gróf B. József szerette a könyveket. Egyszer-másszor sok pénzt is adott ki rájuk.
Történt, hogy nagy drágán megvette Dávid Ferenc beszédeit, ezt a szerfölött ritka régiséget. Az ívrét alakú, kemény kötésű könyv nem fért el a gróf könyvtárának polcain: hát ott hevert egy szegletben.
B. egyszer meghagyta inasának, hogy könyveket köttessen. Jól van, az inas mértéket vesz a polcokról s megszabja, milyen magasra hagyja a könyvkötő a nyolcad- és milyenre a negyedrétűeket. Ez utóbbiak közé sorozta Dávid Ferenc ritka könyvét is.
A könyvkötő szíve előre sajog a rá váró munkától; hát még egyszer kérdést intéz az inashoz:
– Aztán csakugyan meg kell történnie?
– Biz meg, nem különben.
Az lett belőle, hogy a ritka könyvnek régi jó kötését lehúzták és a lapok alját, egynéhány sorral együtt levágták. Végezetül a könyvkötő egy csodálatosan szép új borítót készített. Akkor aztán Dávid Ferenc elfért a polcon.
