Alfred de Musset 1838-ban egy kisebb állásra pályázott, és egykori iskolatársának, az orléans-i hercegnek ajánlatára ki is nevezték a belügyminisztérium könyvtárába évi 3000 frank fizetéssel.
Alfred de Musset azonban távol maradt a könyvtártól, sőt sohasem ment el a minisztériumban levő hivatalába, kivéve természetesen a bemutatkozást.
Még a fizetését sem vette fel személyesen, hanem mást küldött el érte. Az egyik ilyen alkalomról fennmaradt a következő levél:
„Marette úrnak, a Belügyminisztériumban.
Rendkívül lekötelezne, Monsieur Marette, ha e levél átadójának kiutalná március hónapra járó fizetésemet.
Kész tisztelettel, alázatos szolgája: Alfred de Musset”
Musset közömbössége végül is szemet szúrt, de Lajos Fülöp egyetlen minisztere sem merte a „hivatalnok” költőt állásától megfosztani. Miután 1848-ban a forradalom után Ledru-Rolling felmondott a költőnek, a vakmerő tettért az idősebb Dumas alaposan megleckéztette a mit sem értő politikust.
Dumas cikkére nagy vihar tört ki. Musset maga mindössze annyit írt egy újságnak, hogy fölszólították őt: éljen a nyugdíjra való jogával. Ez azonban csak akkor illette volna meg a költőt, ha már születésétől ott dolgozott volna a belügyminisztériumi könyvtárban.
