Babits Mihály és Tanner Ilona megismerkedését ahányan, annyiféleképpen adják elő, a lánykérés tekintetében azonban megegyeznek a források, végül is a harmadik fél, maga Szabó Lőrinc jegyezte le…
Egyszerre Mihály meg én már megint az Est moziban voltunk. Csak egy kis húszpercest adtak, de jó kis történetet Buster Keaton főszereplésével. Együtt hahotáztam a közönséggel, különösen miután Keaton madárijesztőnek álcázta magát. Mihály meg csak feszengett. Amikor kiléptünk a jeges hidegbe, borzongva hajtotta télikabátja hajtókáját és összevonta kötött sálját horpadt mellkasán.
– Hogy tetszett?
– Közepesen
– Hja, Mihályom, te a kalandfilmeket jobban szereted, meg a vérfagyasztó, rejtelmes hátborzongatást.
– Nem is az, Lorenzo. Nem is az…
– Hanem mi?
– Csak elgondolkodtam ezen a filmtörténeten. Hogy milyen bajos helyzet, amikor ketten ugyanazt a lányt szeretik. Imbolyogtunk hazafele az elnéptelenedett, sötét utcákon. A kályhában már leégett a tűz, a lakás kihűlt, a szobám olyan volt, mint a jégverem. Átvonszoltam a díványt a temperáltabb könyvtárszobába, s vetkőzni kezdtünk. Mihály hálója felé nyitva volt az ajtó. Húzkodta az ingét a fején keresztül. A haja égnek állt, amikor nagy sóhajtva mondta:
– Boldog ember vagy te, Lőrinc.
– Miért?
– Amiért olyan szép menyasszonyod* van.
Ezt nagyon elszontyolodva nyögte ki. Sajnálatra méltón.
– Szeretnéd? – kérdeztem.
Kócosan kucorgott a rézgombos vaságy szélén.
– Szeretném. Tudod, más egy Frida-béli nővel kísérletezni, ha egy tiszta lány fekszik az ember mellett.
– Te szeretnéd elvenni Ilonkát?
Egészen másfele nézett, amikor igen halkan kimondta:
– Igen.
Rádöbbentem, mennyire szeretem Mihályt.
Másnap későn ébredtünk. Feketéné már befűtött. A két szoba közötti ajtó mellett volt a falon a tekerős telefon, felhívtam Ilonát a minisztériumban.
– Halló – szóltam a tölcsérbe rekedten, és fülemhez szorítottam a hallgatót. – Ilona, drága. Fontos dologban hívlak, nem tudom, jókor-e?
– Van két percem – mondta zavartan Ilona.
– Mihály elvenne téged feleségül.
– Mi ez, vicc? – nevetett a lány. Átadtam a tölcsért Mihálynak.
– Minden úgy van, ahogy Lőrinc mondja.
Mihály olyan szédült volt, hogy nekidőlt a falnak.
A történethez hozzátartozik, hogy Tanner Ilona később betévedt a Centrál Kávéházba, ahol Babits az írók asztalától felállt és üdvözölte, majd zavartan a nyilvánosság előtt is feleségül kérte. Hogy miként jutott el idáig a költő, arról azonban megoszlanak a vélemények.
Sárközi Mátyás: Párban magányban (Szabó Lőrinc feljegyzése)
* Tanner Ilona/Török Sophie
