Mikor Ferenc József osztrák császár Pestre készült, a hivatal emberei mindent elkövettek, hogy a fogadtatás minél fényesebben üssön ki.
Báró Augusz Antal helytartó fölkérte báró Eötvös Józsefet, mondjon neki valami tervet a fogadtatáshoz; ne kerüljön valami sokba, de a felséget lepje meg, s a népnek is örömet szerezzen.
Eötvös kelletlenül vállat vont, s odavetőleg mondá:
– Nem tudok semmit.
Egy kis szünet múlva azonban elkezdte:
– Tán mégis…
Augusz örömtől sugárzó szemekkel biztatta:
– Nos, nos?
– Őfelsége a hídon hajtat át?
– Természetesen.
– Tehát a hídfőnél arra a két oszlopra…
– Igen, igen.
– Az egyikre akasztasd fel Prottmannt, a másikra magadat. Nem is kerül valami sokba, őfelségét meg fogja lepni, s népnek is örömet szerez.
Ezzel vette a kalapját s távozott.
Megtörtént-e ez a beszélgetés vagy sem, azt nem tudhatom*, de hogy közbeszéd tárgya volt, s minden magyar ember örömmel hallotta, az már szent igaz.
*Az anekdota Degré Alajos Visszaemlékezései után íródott a 19. század végén egy elterjedt változat felhasználásával.
