Eötvös József nem volt hajlandó hízelegni…
Báró Eötvös József őszintén válaszolt a gyűlölt császári és királyi helytartó kérdésére.
Előzménye, hogy egy Carl nevezetű bécsi színházigazgató meglehetősen rossz hírnévnek örvendett. Nem elégedett meg azzal, hogy megfizetett bécsi újságírókat, hogy agyba-főbe dicsérjék a színészeit és a darabjait, hanem azt is kikötötte, hogy a rivális színházakról is írjanak, kizárólag rosszat. A mendemonda szerint ilyen megfizetett skriblere volt a magyar származású bécsi humorista, Saphir is.
Carlnak volt egy titkára, bizonyos Franz nevezetű, aki besúgó is volt.
Az igazgató születésnapjára a színház tagjai ünnepségre készültek, amikor megkérdezte az egyik színész, mit találnának a legjobb ötletnek a gyűlölt igazgató megünneplésére?
– Mi lenne a legjobb ötlet? – kérdezett vissza Johann Nestroy. – A dolognak nem szabad sokba kerülnie és ugyanakkor lehetőleg örömet kellene okoznia és egész színtársulatnak.
– Hát akasszátok föl Franzot. Ez nem kerül sokba és örömet okozna az egész társaságnak, talán még Carlnak is.
És hogy kerül képbe Eötvös József író, miniszter?
A legenda szerint Ferenc József az 1850-es évekbeli magyarországi látogatásakor August, a gyűlölt császári és királyi helytartó azt kérdezte Eötvös Józseftől:
– Mi lenne ön szerint az az ötlet, amely nem kerül sokba és általános örömet okozna az országban?
– Állíttasson két akasztófát – válaszolta Eötvös. – Egyikre köttesse fel Prottman rendőrfőnököt, a másikra pedig saját kezűleg akassza fel önmagát. Az sokaknak tetszene.
