Deák Ferenc igen szeretett az állatkertbe járni…
Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte:
„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a Városligetnek.
Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát.
Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medveketrecet; esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyújtja be pártfogoltjának.
A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ezúttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe s darabokra szaggatá.
Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni!
És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
– A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt sem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.
Egykorú lapok
