Giotto híres volt szerénységéről, de emellett gyors észjárásáról is. Tartottak is tőle barátai, mert mindig azonnal kimondta véleményét, bármiről légyen is szó. Egy vasárnap Giotto társaságával templomba indult, ahol kisebb inzultus érte.
A Dinnye utcába érve megállt egy pillanatra, mert valami történetet mesélt. Barátai disznói azonban éppen arra vonultak el előttük, és az egyik megvadulva nekirohant a festőnek, lábai közé ugrott úgy, Giotto elvágódott.
Az állatok gazdája fejet hajolva segítette fel a festőt, tartva annak haragos véleményétől. Ám miután Giotto feltápászkodott és leporolta magát, nem szidalmazta a disznókat, hanem mosolyogva fordult társaihoz:
– Hát nincs igazuk? Életemben már sok ezer lírát kerestem a sörtéjükkel, de soha még csak egy tányér levest sem adtam nekik!
