Dittersdorf és Haydn ifjúkorukban barátok voltak. Egyik este egy söröző elé értek, ahol a félig részeg, félig alvó muzsikusok egy Haydn-menüettet játszottak, iszonyúan…
– Menjünk be – javasolta Haydn.
– Gyerünk – helyeselt Dittersdorf.
A söntésbe lépve Haydn a prímás mellé ült, és könnyedén megkérdezte:
– Ki írta ezt a menüettet?
– Haydn – vágta rá amaz.
Haydn felállt, és dühöt mímelve ráförmedt:
– Csapnivaló zene.
– Ki mondja ezt? – bődült el a prímás, és felugrott.
A többiek is köré gyűltek, készen arra, hogy Haydn fejéhez vágják a hangszerüket, mire a jól megtermett Dittersdorf féltőn átkarolta öt, és nevetve kituszkolta az ajtón.
