Egy öreg, zsémbes kórista dühösen fel-alá sétált a régi, Kerepesi úti Nemzeti Színház udvarán. Edust a mindig érdeklődő nagyszerű színész, Vízvári Gyula állította meg…
Vízvári Gyula, a színház legfinomabb ízlésű, legmértéktartóbb komikusa – ahogy Csathó Kálmán is látta -, jókedvűen rászólt.
– Valami baj van, Edus?
– Ne is kérdezd, Gyula kedves! Szörnyen vacakul vagyok, de az orvos nem tudja megállapítani, mi a bajom. Éhes vagyok, mint egy farkas, iszom, mint egy gödény, izzadok, mint egy ló, lusta vagyok, mint egy macska és dühös vagyok, akár a pulyka.
– Az Isten szerelmére, akkor miért nem mégy el egy állatorvoshoz?
